Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Artézi kutak. Irta: Pátsch Ignác
AZ ARTÉZI KUTAKRÓL 217 A kúttársaságok egyesületi jellege. A kúttársaságok, bár társasági szerződés alapján működnek, nem tekinthetők vízitársulatoknak. Megalakulásuknak és alapszabályaiknak miniszteri jóváhagyása nem kötelező. Az alapszabályokat csupán az engedélyező hatóság veszi tudomásul, feltéve, hogy a bennük foglaltak az engedély rendelkezéseivel összhangban vannak. Ezért a kúttársaságoknak nincsen is jogiszemély jellegük és a vízitársulatoknak járó kedvezmények nem illetik meg őket. Ennek ellenére az engedélyező hatóságok a társaságok nevére adják a jogosultságokat és rójják ki a kötelezettségeket, és ilyenformán jogiszemély jellegük csak a bíróságok előtt kétes. Mivel nem vízitársulatok, nem működnek kormányhatósági felügyelet alatt és nincsen mód arra sem, hogy figyelemmel közérdekű voltukra, reájuk a minőségi szempontnak a müvek létesítésénél való érvényesítése végett a kényszertársulás elvét alkalmazzák. Szembeötlő a vízjogi törvénynek egy, a kúttársaságok működését érintő sajátságos hiányossága, mely megmaradt az 1913: XVIII. t.-c. meghozása után is. A törvény megokolásában a többek között a következő helyes okfejtéssel találkozunk : «... elsőrangú fontosságú, hogy az ivóvíz kielégítőbb védelmet nyerjen ...» — «Az első hat szakasz . . . biztosítani kívánja a föld mélyében rejlő vizek okszerű kihasználását...» — «Amilyen örvendetes a kutak szaporodása, annyira aggodalmat keltő viszont, hogy a víz színe mind alacsonyabbra száll alá . . .» A végrehajtási utasítás 1. szakaszában : «. . . egyes vidékeken artézi kutakat a valódi szükség mérvén túl is fúrtak, holott... a megcsapolható víztartó rétegek az ország igen jelentékeny részeiben egyedüli lelőhelyei ... az egészséges ivóvíznek. E minőségükben és nagy területeken egybefüggő voltuknál fogva is a víztartányokat közvagyonként kell tekinteni ...» Az idézett megállapítások ellenére is a törvény csak azt kívánja biztosítani, hogy —- az engedélykérés kötelezővé tételével — a hatóságnak módja legyen a vízpazarlás megszűntetésére és a szerzett jogok megvédelmezésére. Nem találunk azonban rendelkezést arról, hogy a fúrások mértéktelen szaporodásának megakadályozása végett a hatóság jogosult meglévő artézi kutak felesleges vizének mások részére való elvezetését is megengedni és az ezzel járó hozzájárulás kérdését rendezni. A törvényhozás bizonyára azért nem vett be ilyen rendelkezést a törvénybe, mert a vízjogi törvénynek 59. §-ában foglalt ama rendelkezés módosításával járt volna, mely szerint házak, udvarok és kertek a vízvezetési szolgalom alól ki vannak véve. Megtörtént ugyan, hogy egyes közterületen vagy kültelken, sőt
