Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Artézi kutak. Irta: Pátsch Ignác
210 PÁTSCH IGNÁC A kutak készítése. Nem kevesebb figyelmet érdemel az artézi kutak fúrásának minősége. A mélyfúrási módszerek mai fejlettségükben a kutatmány tárgya, és ezzel összefüggésben a csövezés mélysége szerint különbözőek. Általában vannak ütve, vagyis lüktetve («Express»-rendszer) és forgatva működő fúrásmódok. (Szárnyas fúrás és «Rotary-Ring».) Abban mindkét módszer megegyezik, hogy a közvetlen cél a kőzetnek felaprítása avégett, hogy a mélyből felszállítható legyen. A felszállítás történhetik iszapszelencével vagy vízöblítéssel. Az öblítés lehet jobb- vagy balirányú. A jobbirányúnál az öblítővíz a szivattyúból a fúrószáron keresztül hatol be a fúrólyukba és a fúrószár és a köpeny cső közében áramlik ki. A balöblítésnél a víz útja fordított. A jobböblítésnél nagyobb a teljesítmény, a fúrószárból kilövellő víz a fúrólyuk fenekét mindig tisztán tartja, de a módszer nem ad megbízhatóan elválasztott kőzetmintákat. Kutatófúrásnál ezért inkább a balöblítés használatos, ahol a bő köpenyből a kicsiny öblű fúrószárba szorított víz a kőzetiszapot gyorsan felszállítja. Az ásványi kincseknek, főképen a kőolajnak, felkutatására szolgáló és sok száz, sőt 2—3 ezer méter mélységre lefúró költséges módszerek Alföldünkön szóba sem kerülhetnek, mert 60—800 m mélységekre, melyekben ott az artézi víz elérhető, az olcsóbb módszerek is megfelelnek. Néhány hővízforrást nem számítva, a szárnyas fúróval felszerelt fúrószárral való jobböblítéses eljárás használatos. Amikor kitűnt, hogy a vízöblítéses rendszerrel aránylag milyen csekély költséggel fúrható artézi kút, a kutak gomba módjára szaporodtak el. Elősegítette ezt, hogy leleményes alföldi magyar iparosok vetették rá magukat erre a foglalkozásra, akik közül valóságos kútfúró-specialisták nőttek ki s kezükön a helyi sajátos viszonyokhoz alkalmazkodó magyar módszer fejlődött ki. Nyolc budapesti mélyfúróvállalattal szemben 131 vidéki, leginkább hódmezővásárhelyi és környéki kútfúrómester nevét jegyeztem fel. Az olcsóságban való versenyzés és sok esetben a kútfúrók csekélyebb szakértelme idézte elő azokat a visszásságokat, amelyek miatt a kutak tulajdonosait sok kár éri és amelyek a közigazgatásnak is nagy gondokat okoznak. A köz- és magánérdeket egyformán kielégítő kútfúrás feltételei a következőkben volnának összefoglalhatók: 1. Elsősorban is a kútfúrás helyét és mélységét a szomszédos hasonló művekre való tekinteten kívül a földtani szelvény ismeretén alapuló szakvéleménynek kell meghatároznia. Ezért is sajnálatos, hogy az engedély nélkül megfúrt kutak legtöbbször nemcsak a fúratónak okoznak csalódást, hanem a Földtani Intézet nyilvántartásának teljességét és ezzel megbízhatóságát is veszélyeztetik. 2. Kerülni kell a selejtes minőségű béléscsövek lerakását, mert pusztulásukkal a víz a kisebb nyomású rétegekbe szökik meg, ami egyúttal vízpazarlást is jelent és a vizet a talajvizek is megfertőzhetik. 3. A felső talajrétegekben lévő savas víz hatásának kitett felső
