Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Artézi kutak. Irta: Pátsch Ignác
208 PÁTSGH IGNÁC írja elő a hatósági engedélyezési eljárást. 1913 előtt az artézi kutak engedélyezése csak bizonyos esetekben, rendszerint magánjogi érdekek védelme végett, történt meg, vagy amikor a kút elcsorgó vizének kártétele miatt vízrendőri eljárásra került sor. Korlátot szabott a kultúrmérnökök működésének az is —, és ez a helyzet máig sem változott, — hogy hivatalaik szervezeti szabályzata szerint szakértői szerepük a kútfúrás technikai kérdéseire nem terjedt ki. Mégis a kérdések összefüggése és a közönségnek a kútfúró-kontároktól való megvédése érdekében a kultúrmérnökök kénytelenek voltak feladatkörükön túlmenően a gyakorlati élet kívánta mértékben kútfúrástechnikai és hidrogeológiai kérdésekkel is foglalkozni, mert a Földtani Intézetnek szakértői bevonása csak újabb keletű. Minthogy pedig a mérnökképzés nem számolt azzal, hogy a kultúrmérnökre ilyen munkakör is várhat, az idevaló ismereteiket önképzéssel kellett megszerezniök. Mielőtt az ártézi vízzel való gazdálkodás kérdésével részletesebben foglalkoznék és rámutatnék a számos visszásságra, mely onnan származott, hogy a törvény nem tarthatott lépést a hirtelen fejlődéssel, foglalkoznom kell az ártézi víz keletkezésére vonatkozó elméletekkel és feltevésekkel. Az ártézi víz geológiai meghatározása még ma sem egyöntetű és az eltérő meghatározások folytán a gyakorlati élet részére levont következtetések és elvek bizonytalanok. Az 1913 : XVIII. t.-c. végrehajtási utasítása szerint is ártézi kúton olyan fúrt kutat kell érteni, melynek vize vízáthatlan talajréteggel elzárt és természetes nyomás alatt álló vízvezető rétegekből fakad és a nyomás hatására a kútcsőben bizonyos állandó magasságra felemelkedik. A víz utánpótlódását és egyben a természetes nyomást hosszú ideig kizárólag a közlekedőedények törvényével magyarázták. Eszerint a bizonyos távolságban felszínre kerülő vízvezető rétegekbe a csapadékvizek beszüremked- nek és a fúrócsővel feltárt víztartó rétegből a víz a hidrosztatikai nyomás hatására szökik fel. Később, amikor a fúrások egyes vízadó rétegek lencseszerű alakját állapították meg, a víz felszökését a lencsetestre nehezedő föld nyomásával magyarázták. Már itt felmerül az első nehézség a gyakorlati következtetésben, mert az első esetben a vízzel való takarékoskodás szüksége nem lényeges, míg a másik esetben igen fontos. Bonyolultabbá tette a kérdést a gázos kutak előfordulása, amelyeknél a gáz jelenléte az előbbi elméletek alapján nem volt magától értődő. Az ilyen kutaknál a kőzetnyomás hatására a gőzök és gázok a kőzetek törésvonalain, repedésekben közlekednek és nyomásárnyékokban gyűlnek meg. A víz felemelkedésére vonatkozólag gázos kutaknál Kalecsinszky, és a budai hőforrásokról szóló ismertetésében Pálfy adja azt a magyarázatot, hogy a víz, amelyben a gáz oldott állapotban van, azért emelkedik fel, mert a gáz a fúrás következtében beállott nyomáscsökkenés folytán oldott állapotból keverék állapotába megy át és a felszálló gázbuborékoknak faj súlyritkító hatásuk van a vízre. Ezért is bőségesebbek a gázos kutak és a víz bennök magasabbra is száll fel. Egy másik magyarázat szerint, ha lehetséges is olyan kút, amelyben a víz a közlekedőedények törvénye szerint pótlódik és szökik fel, csak kivé
