Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Ívóvízellátás és szennyvízelvezetés. Irta: Lászlóffy Woldemár dr.
206 LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR DR. donítható, hogy 1936. évi adatok szerint Svájc, Olaszország, Hollandia és Nagybritannia lakosságának 85—97%-a, Németország és Francia- ország népességének 60—70%-a vízvezetéki vizet iszik ugyanakkor, amikor Magyarországon csak 20% a központi vízműből ellátottak arányszáma.1 Olyan városoknak, mint Kecskemét, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, Békéscsaba (az 50.000-nél kevesebb lelket számlálókat nem is említjük) nincs vízvezetéke, az Országos Közegészségügyi Intézet vizsgálatai szerint pedig az ásott kutak 1 2/s-ának vize kifogásolható. Városi és községi közületeink anyagi helyzete alig teszi lehetővé a vízvezeték- és csatornaépítést, az Orsz. Közegészségügyi Intézet kútépítési tevékenysége pedig megoldásnak nem, csak átmeneti jellegű első segítségnek tekinthető. Az a terve ugyanis, hogy a községek lakossága 500 m-es sugarú körön belül jusson kifogástalan vizű kúthoz ; de mert a vízhordás már 100 m távolság esetén is rendkívül terhes, a tervezett kutak megépítése sem fogja megszüntetni az ásott kutak fertőzött vizének használatát. Ha tehát magyar népünk egészséges fejlődését kívánjuk biztosítani, rövidesen államilag hatékonyan támogatott vízvezetéképítési tevékenységnek kell megindulnia. Ennek lebonyolítása pedig a műszaki személyzetükben megerősítendő kultúrmérnöki hivatalokra vár éppúgy, mint a szennyvizekben rejlő értékek megmentése a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozásával kapcsolatban. Az időközben az iparügyi minisztériumba átkerült, volt közegészségügyi mérnöki szolgálat éppúgy nem rendelkezik külső műszaki szervekkel, mint az Orsz. Közegészségügyi Intézet, az egész ország területére elosztott kultúrmérnöki hivatalok pedig, amelyek az engedélyezési eljárás során amúgyis belekapcsolódnak minden vízvezetéképítésbe és csatornázásba, állandó szoros kapcsolatban lévén mind a közigazgatási szervekkel, mind pedig az érdekeltekkel, valóban a legcélszerűbben láthatják el ezeket a feladatokat, amelyekkel működésük hatvan év előtti megindulása óta mindenkor is foglalkoztak. Nem új gondolat felvetéséről van tehát itt szó, hanem a régi, jól bevált rendnek a helyreállításáról, a közigazgatás egyszerűsítése, az erők észszerű kihasználása és a magyar közegészségügy megjavítása érdekében 2 1 Papp Rémig: Adatok hazánk ivóvízellátására vonatkozólag. Vízügyi Közlemények, 1937. évi 1. szám. 2 Lásd erről Trümmer Árpád: A kultúrmérnöki szolgálat és az ivóvízellátás. Vízügyi Közlemények, 1939. évi 3—4. szám.
