Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Ívóvízellátás és szennyvízelvezetés. Irta: Lászlóffy Woldemár dr.
IVÓVÍZELLÁTÁS ÉS SZENNYVÍZELVEZETÉS 203 vezeték és megindul a munka Veszprémben és Iglón. Az osztály ellenőrzésével épült nagyváradi vízvezeték munkálatai befejeződnek. 1896-bsm Miskolc vízellátásának kérdésével foglalkozik az osztály, ezenkívül négy községi vízmű és két vízvezetékbővítés, továbbá négy szennyvízcsatornázás megtervezése ad munkát. (Az utóbbiak közül Breznóbánya és Zsolna érdemel említést.) 1897-ben Rozsnyó, Szombathely és Dés vízellátását, Szombathely, Szatmár és Nagyszőllős csatornázását tervezi meg a közegészségügyi mérnöki szolgálat. A közművek építése, sajnos, nem tart lépést a tervezések ütemével. Mindazonáltal 1898-ig 166 községben már 244 vízvezeték létesül, mintegy 1-5 millió lélek ellátására. Ugyanebben az időpontban 2400 a fúrt kutak száma, úgyhogy az országnak összesen mintegy 4 millió lakosa tekinthető egészséges ivóvízzel ellátottnak. Sokkal lassúbb a haladás a szennyvíztisztítás terén. 1898-ban a fővároson kívül még csak Szombathely, Kolozsvár, Besztercebánya, Arad, Szeged és Késmárk dicsekedhetik rendszeres csatornázással.1 A közegészségügyi mérnöki osztály főképp a városok vízellátásával és csatornázásával foglalkozott. A kisebb vízművek tervezése és építése továbbra is a kultúrmérnöki hivatalok kezében maradt. Évenkint átlag 10—12 községi vagy magánvízvezeték tervét készítették el a kultúrmérnökök és nem rajtuk, hanem a közületek szegénységén és az államsegély csekély mérvén múlott, hogy ezeknek csak kis része valósulhatott meg. Mégis a hegyvidéken, ahol a domborzati és víztani viszonyok kedvezőbbek, szépen gyarapodott a vízvezetékkel ellátott községek száma. Példaképpen a Felvidékről Poprád, Zboró, Ránkfüred, Szepesszentpál (120. kép), Gönc, Regeteruszka, Felsőszépfalva (119. kép), Vilmány, Györke, Abaújrákos, Kavocsán, Szádudvarnok, Hejce, Erdélyből Torockó- szentgyörgy, Mezöszengyel, Nagysink, Nagyselyk, Garat, Rozsonda és Muzsna mezőségi községek nevét említhetjük itt. Ezenkívül a földművelésügyi minisztérium székelyföldi kirendeltsége is foglalkozott az ivó- vízellátás megjavításával. Valamennyi kisebb vízműről sajnos, nincsenek pontos statisztikai adataink. Komolyan támogatta a kultúrmérnöki hivatalok ezirányú munkásságát a közegészségügyi mérnöki osztály 1911-ben megjelent «Irányelvek a községi vízvezetékek tervezéséhez» című kiadványa, amely tervmintákat és költségvetési szövegeket is tartalmaz. A szennyvizek elvezetése és tisztítása terén Arad sz. kir. város talaj szűréssel kapcsolatos szennyvíztisztításának megoldásán, Gyula és Hódmezővásárhely csatornázási tervének elkészítésén és néhány kisebb helyi csatornázáson kívül gyári szennyvíztisztító telepek egész sorának létesítése jelzi a kultúrmérnökök tevékenységét (a diószegi, selypi és hatvani cukorgyár, Szepesbéla, Szeged ipartelepei és í. t.). Ezen a téren 1 Farkass Kálmán: A közegészségügyi mérnöki szolgálat. Budapest, 1902.
