Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Ívóvízellátás és szennyvízelvezetés. Irta: Lászlóffy Woldemár dr.
204 LÁSZLÓFFV WOLDEMÁR DR. hatékonyan működött közre az Országos Halélettani és Szennyvíztisztítási Kísérleti Állomás is. 1911-ben a közegészségügyi mérnöki osztályt a belügyminisztériumba helyezték át és így megszűnt a kultúrmérnöki hivatalokkal való közvetlen együttműködése. Egészen eddig az időpontig az volt a helyzet, hogy a közegészségügyi osztálynak és a kultúrmérnöki hivataloknak a munkája, — ugyanegy minisztérium szervei lévén, — szorosan egymásba kapcsolódott. A kultúrmérnöki hivatalok biztosították a közvetlen érintkezést az érdekeltséggel és a kisebb vízellátási vagy szennyvízlevezetési feladatokat mindjárt el is intézték. A nagyobb, különleges szakismereteket igénylő terveket a közegészségügyi mérnöki osztály dolgozta ki, mint központi szerv. Ilyen esetekben a területileg illetékes kultúrmérnöki hivatal csak az engedélyezési eljárás szakértőjeként szerepelt, amit indokolt a helyi vízügyi viszonyok közti teljes otthonossága. A két közreműködő szerv cseppet sem tette nehézkessé az ügyintézést, hiszen nemcsak ugyanazon főhatóság, hanem ugyanegy főosztály alá tartoztak. Ez az egészséges helyzet azonban nyomban megváltozott, amikor az engedélyezésben továbbra is illetékes kultúrmérnöki hivatal és a műszaki vonatkozásban eljáró közegészségügyi osztály két különböző minisztérium szerveként intézkedett, mert közvetlen érintkezésük megszűnt. Ez az állapot azóta is tart. A kultúrmérnöki hivatalok igénybevételéről 1912-ben kiadott Tájékoztató1 szerint a hivatalok csak közkutak táplálására szolgáló forrásfoglalásokat és vízvezetékeket tervezhetnek, ill. csak olyan vízvezetékek építésével foglalkozhatnak, amelyeknél a vizet nem vezetik be az egyes házakba. Házi csatlakozásokkal tervezett vízvezetékek esetében csak a vízszerzésre vonatkozó tanácsaikkal támogathatják az érdekelteket. Ez az intézkedés szükségszerű következménye volt a közegészségügyi mérnöki szolgálat áthelyezésének. A kultúrmérnöki hivatalok ebben a szűkebb keretben is változatlan lelkesedéssel folytatták munkájukat a magyarság egészséges ivóvízzel való ellátása érdekében. Jellemző példája nagyvonalú tevékenységüknek az ivásra alkalmas vízben rendkívül szegény Mezöség keleti részének vízellátására kidolgozott terv. A Marosvásárhely, Szászrégen, Beszterce és Nagysármás közötti terület 70 községét ellátó vízvezeték első példája lett volna a világháború után külföldön elterjedt csoportos vízellátásnak, tehát a maga idejében mint terv is igen figyelemreméltó volt. A 6-5 millió koronával előirányzott munka megvalósítását a világháború akasztotta meg.2 1 24.842/1912. F. M. szám. 2 Habekost Alajos: A Mezőség keleti részének vízvezetéke. Vízügyi Közlemények, 1913. évi 6. sz.
