Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Ívóvízellátás és szennyvízelvezetés. Irta: Lászlóffy Woldemár dr.
200 LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR DR. vezetésére szolgáltak, — ilyenek lehettek a budai várban felszínre került középkori fedett kőcsatornák —, de mai értelemben vett csatornázásnak nem tekinthetjük őket. Budapest csatornahálózatának első vázlattervét Bazalgette londoni vállalkozó készítette 1869-ben. Ezekben az időkben alig volt magyar mérnök, aki közegészségügyi műszaki tervek készítésével foglalkozott volna és mind a városok, mind a magánosok — ha egyáltalán törődtek az ivóvízellátás vagy csatornázás kérdésével -— általában külföldi mérnök-szakértőkre (többnyire vállalkozókra) voltak utalva. Ilyen körülmények közt érthető, hogy birtokos osztályunk, amely a kultúrmérnökökben kiválóan képzett önzetlen támogatóira talált a talajjavítás terén, más műszaki kérdésekben, így az ivóvízellátással kapcsolatban is, tanácsért fordult hozzájuk. Az első kultúrmérnökök pedig, akik a vízjogi törvény életbelépése előtt még nem voltak túlterhelve közigazgatási teendőkkel, lelkesedéssel vállaltak minden olyan munkát, amellyel a magyar mezőgazdaság és általában a magyar vidék műszaki haladását szolgálhatták. Már az 1882. évi kultúrmérnöki jelentésben olvashatjuk, hogy a IV. kerületi kultúrmérnöki hivatal a túrócmegyei Mosócon, a gróf Schafgotsch Rezső birtokán végzett alagcsövezéssel kapcsolatban a drén- vizet az uradalmi szeszgyárba vezette be. Just György necpáli birtokán pedig a kastély feletti rét és gyümölcsös alagcsövezését párosították annak ivóvízellátásával. Alsótáirafüreden a vízvezetéképítés és csatornázás előmunkálatait végezte el a kultúrmérnökség. J883-ban a sárosmegyei Kelembéren készült a fentiekhez hasonló vízellátás. A gazdasági udvar, amelybe addig külön lajtos fogat szállította a vizet, napi 15 m3 vezetett vizet kapott. Az 1885. évi jelentés további, alagcsövezéssel kapcsolatos gazdasági vízvezetékek mellett forrásfoglalásról és elvezetésről (az ungmegyei Karcsaván), víztartó építéséről (a nyitramegyei Vitencen) és vásártér- lecsapolásokról számol be, amelyeket szintén joggal sorolhatunk a közegészségügyi műszaki munkák közé. Ugyanabban az évben a VII. kerületi kultúrmérnöki hivatal a brassómegyei Földvár vízvezetékének tervét készíti el. Í886-ban az abaújmegyei Makrancon állategészségügyi indokolással készül egy lecsapolási és kútépítési terv, a gazdasági vízvezetékek száma pedig hattal szaporodik. (Mosócon, nyilván az 1882. évben épült mintájára, báró Révay Ferenc is készíttet vízvezetéket.) így folytatódik a kultúrmérnökök közegészségügyi tevékenysége, és a kép mind változatosabb lesz. Forrásvízbevezetések, kútépítés, beltelkek csatornázása, fürdőlecsapolás szerepelnek egyre sűrűbben az évi jelentésekben. 1888-ban a túrócmegyei Necpálon vízikosokkal ön
