Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)

Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,

még fokozódni fog, az öntözések elterjedése pedig újabb feladatok elé fogja állítani a magyar kultúrmérnöki szolgálatot.

A fenti irányváltozással párhuzamosan azonban maga a kultúrmérnöki szolgálat is átalakult. A vízjogi törvény végrehajtása a hivatalokra jelentékeny igazgatási munkát hárított, amely az idők folyamán az állami közigazgatás feladatainak fokozatos fejlődésével más irányban is tetemesen megnövekedett. Ennek következtében a kultúrmérnökök munkájának csak egy része lehet műszaki természetű, a többit az igazgatási teendők kötik le. Ez nemcsak a szolgálatra hátrányos, hanem talajjavításaink fejlődésére nézve is, mert a tervezéseket hosszúra nyújtja s ezzel a végrehajtást késlelteti. Minthogy a hivatalok mérnöki és vízmesteri létszáma aránylag csekély, a nagyobb tervezések elvégzése alig- alig lehetséges és az ilyen tervezéseket nem egyszer külön kirendeltségekre kell bízni.

Visszatérve a múltra, megemlítjük, hogy a vízjogi törvény életbelépésével szükségessé vált az addig országos szervezetként működő kultúrmérnökség területi megosztása is. Az országot nyolc kultúrmérnöki kerületre osztották, ezek közül hatnak ideiglenesen Budapest maradt a székhelye, egy-egyé pedig Kassán és Sátoraljaújhelyen volt.1 A hivatalok az Országos Kultúrmérnöki Hivatal felügyelete alatt állottak. A kultúrmérnökök száma ezidőben 31 volt, akiknek 42 vízmester segédkezett.

Ebből állt az a szervezet, mely sikeresen tudott beilleszkedni az ország mezőgazdaságának a múlt század utolsó évtizedeiben kezdődött erőteljes fejlődésébe és ezzel együtt szépen terebélyesedett. A fejlődés elsősorban a központosított szervezet megszüntetését kívánta, mert a hivatalok távoleső székhelyről nem tudták az egyre szaporodó feladatokat eredményesen megoldani. További lépésként az első, nagykiter- jedésü hivatalok működési területének csökkentésére volt szükség, hogy az egyes hivatalok a kisebb területen behatóbb és belterjesebb munkát végezhessenek. 1892-től kezdve úgyszólván évről-évre szükséges volt egy-egy újabb hivatal felállítása, úgyhogy 1901-ben már 18 hivatal működött és mérnökeik létszáma 81 főre emelkedett. A világháború kitörése előtt összesen 19 kultúrmérnöki hivatal volt s a mérnökök száma, beleértve a központi igazgatást is, 95 volt.

A vízjogi törvény megalkotásától a századfordulóig eltelt másfél évtizedet a kultúrmérnöki szolgálat alapelveinek és munkamódszerei1 Az I. kerület a Dunántúlt, a II IV. kerületek az északi felvidéket Pozsonytól Kassáig foglalták magukba. Az V. kerület körülbelül a mai Kárpát- aljára, a VII. Erdélyre terjedt ki. A VI. kerület a Tiszától a Marosig terjedő alföldi rész s végül a VIII. kerület a Duna-Tisza köze és a Bánság. (Lásd a •10. oldalon közölt térképet.)

A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY NEMZETGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 13