Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)

II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Öntözések. Irta: Szilágyi Gyula

182

SZILÁGYI GYULA

I. A kultúrmérnöki hivataloktól tervezett és megépített öntözőművek.

Evek

Az öntözések területe kát. holdban

Költség

koronában

Földmozgósítás

m3-ben

Egy kát. holdra eső átlagos költség koronában

Jegyzet

1879—1888

6.6251

187.682

401.759

28-33

1 Részben

1889—1898

11.317

1,938.924

1,913.504

171-33

felújítások.

1899—1908

3.406

369.149

727.663

108-38

1909—1918

5.589

1,756.862

657.685

314-34

Összesen ..

26.937

4,252.617

3,760.647

157-87

A kimutatás számadatai beszédes bizonyítékai annak, hogy kultúrmérnöki intézményünk derekas munkát végzett az öntözőművek tervezése és kiépítése terén is abban a korszakban, amikor hazánkban a vízimérnökök munkaképességét elsősorban az ármentesítés, a vízfolyások szabályozása, a belvizek rendezése, a lecsapolások és alagcsöve- zések kötötték le, s ezek mellett a vizek hasznosítása, nevezetesen az öntözések körüli tevékenység, csak másodrendű kérdésként szerepelhetett.

3. A századunk huszas éveit magában foglaló korszak.

Az 1918. év után már csak Csonka-Magyarország öntözéseiről beszélhetünk. Nagy-Magyarország területén az 1918. év végéig összesen 45.412 kát. hold öntözés létesült, amiből a csonkaországban 16.819 kát. hold, vagyis 37 % maradt vissza. Az a körülmény, hogy ez a százalékos arány csaknem megegyezik a megmaradt országrész területének százalékával (35-9%), mutatja, hogy az öntözések szempontjából sem az elszakított, sem a megmaradt terület nem volt egymáshoz viszonyítva túlsúlyban. Ezek a számok sejtetik velünk a délvidéki, az erdélyi és a felvidéki öntözések számát és terjedelmét, amelyeknek mai állapotáról, illetve húsz év alatti fejlődéséről nem tudunk közelebbit.

A világháború utáni zavaros állapotok mintegy két esztendeig mezőgazdasági termelésünkre is bénító hatással voltak. Ennek folyományaként a termények ára felszökött és a huszas évek elején, pénzünk értékének rohamos romlása idején, a búzavaluta értékmérő eszközként is szerepelt. Ez az állapot magával hozta a többtermelésre való törekvést, aminek folytán az öntözés iránt is nagy érdeklődés támadt. Ebben az időben fokozott mértékben folytatódott a világháború idején is már fellendült kertészeti öntözések berendezése, s emellett 1923-tól kezdődően rendkívüli érdeklődés mutatkozott a permetező öntözés iránt. Trümmer Árpád szerint mintegy 100 helyen létesült permetező öntő-