Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Öntözések. Irta: Szilágyi Gyula
ÖNTÖZÉSEK 181 a korábbi időkben öntözéseket leginkább csak nagyobb birtokosok rendeztek be. Az 1900. évi XXX. t.-c.-hez fűzött várakozás nem vált valóra, aminek okát mai szemmel nézve a törvény hiányosságában és a kedvezmények igénybevételével járó körülményes eljárásban látjuk. Alig néhány öntözőtársulat alakult csak a rendelkezésre álló támogatás igénybevételével. A segíteni igyekvő kormányintézkedés ellenére is a kilencszázas években mindössze 3400 kát. holdnyi öntözés létesült, ami az előző évtizedhez képest nagy visszaesést jelent. A kilencszázas években létesült öntözésekről azonban a fenti, keveset mutató, számadat nem ad helyes képet. Ugyanis míg a 19. században általában csak nagyobb birtokokon és kizárólag rétöntözések létesültek, a 20. század első éveiben már kezdenek kerti öntözéseket berendezni, amelyeknek egységei természetesen kisterjedelműek. Ekkor találjuk első nyomait a szántóföldi öntözésnek is. Ebből a szempontból tehát, bár kismértékű, de új irányú fejlődésre mutathatunk rá. Az Alföld nagyobbarányú öntözésének a gondolata ezidőtájban ismét felbukkant. A földművelésügyi minisztérium kebelében felállított folyócsatornázási osztály egyebek között elkészítette a hortobágyvidéki hajózó- és öntözőcsatorna tervét is, amely 20.000 kát. hold öntözésével számolt. Kultúrmérnöki intézményünk az öntözések fellendítése érdekében nem lankadó buzgalommal fáradozott. A hivatalok 1906-ban felsőbb rendeletre elkészítették az öntözések összeírását, majd a helyzetnek ilyen irányú megállapítása után 1910-ben rendelet jelent meg, amely régi öntözések felújítására teljes összegű, új öntözések létesítésére 50%-os államsegélyt helyezett kilátásba. A kertészeti öntözések eszméjének terjesztése érdekében pedig az állam 1909-ben Kilitin (Siófok mellett) és Szentjánoson (Nagyvárad mellett) mintatelepet rendezett be. Ilyen állami támogatás lehetősége mellett indult neki öntözésünk újabb fejlődés reményében az 1910-es éveknek. A világháború kitörése azonban a békeidők vízhasznosítási munkálatait megakasztotta. A hosz- szúra nyúlt háború alatt támadt élelmezési nehézségek a konyhakerti termékeknek jó piacot biztosítottak, minek folytán több kertészeti öntözés létesült. A tízes évek fejlődésre tartó irányzatát mutatja, hogy 1918-ig kereken 5600 kát. holdon létesült öntözés. A kultúrmérnöki intézménynek a világháború végével záródó 40-éves működése alatt létesült öntözésekről Rozsnyay Károly az alábbi statisztikai adatokat állította össze.1 1 Rozsnyay Károly: A m. kir. kultúrmérnöki hivatalok 40-éves működésének eredményei az 1879—1918. években. Vízügyi Közlemények, 1928. évi 1. szám.
