Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,
12 TRÜMMER ÁRPÁD Józsa László, ki maga is az első kultúrmérnökök sorába tartozott, a kultúrmérnökségnek ezt az időszakát, — amely a vízjogi törvény életbeléptéig terjedt, — a következőlépen jellemezte: «a talajjavítás ügyének sikeres előmozdítása szempontjából kitünően felelt meg, mert a mérnöki személyzet egyedül kultúrmérnöki hivatásának szentelhette minden idejét»-1 Ezt a nagyarányú tevékenységet jelezte az a sokszázezer holdnyi lecsapolás, alagcsövezés és öntözés, amelyet első kultúrmérnökeink munkája adott az ország mezőgazdaságának. A napfényes oldalnak azonban megvan a maga árnyéka is ! Ez az erőteljesen meginduló kultúrmérnöki munkánál abban mutatkozott, hogy az egységes vízjogi törvény hiánya miatt a lecsapolási munkák engedélyezése, — ha több érdekeltről volt szó, — rendszerint igen hosz- szadalmas volt, az öntözések vízjogi engedélyezése pedig nem is volt lehetséges. E nehézségek miatt a talajjavító munkák leginkább csak ajiagy uradalmakban létesültek", ahöi ä víz továbbvezetésére szükséges csatornák területének megszerzése nem járt nehézségekkel és a munkálatok költsége rendelkezésre állott. Nem volt azonban megfelelő mód a kisbirtokosok érdekében szükséges, csakis idegen területek felhasználásával és különböző érdekeltek közös költségén megoldható vízrendezések megvalósítására s ezért a kultúrmérnökség első évtizedét csaknem kizárólag a nagybirtokok talajjavítása jellemzi. Kvassay Jenő jókor felismerte ezt a talajjavítások elé tornyosuló akadályt és már 1881-től kezdve megindította a vizekre vonatkozó összefoglaló jogszabály megalkotását. Ez a munka, melyben Kvassayt Kovácsy Sándor és DeVAdami Rezső támogatták, éveken át tartott, míg végre a törvényhozás elé került a vízjogról szóló törvénytervezet, amelyet mint az 1885. évi XXIII. t.-c.-t iktattak törvénytárunkba. Az 1886. év január elsejével életbelépett vízjogi törvény adta meg a lehetőséget arra, hogy a talajjavító munkákat kisbirtokosok, vagy a belőlük alakuló érdekeltségek és társulatok is végrehajthassák és ezáltal a kultúrmérnökök munkája a nagybirtokok talajjavításairól fokozatosan a kisemberek gazdálkodását előmozdító munkálatokra térhessen át. Ma a helyzetkép már fordítottja az első évtizedének ! Kultúrmérnöki hivatalaink már alig végeznek olyan munkálatokat, amelyek kizárólag egy-egy nagybirtok érdekében állanának, ellenben tetemesen megszaporodtak az érdekeltségek és községek kívánta vízrendezések és talajjavítások. Ez a folyamat a földbirtok helyesebb elosztása, továbbá a telepítések érdekében hozott törvények végrehajtása után 1 Józsa László: A kultúrmérnöki intézmény története. F. M. kiadvány. Budapest, 1902. 7. oldal.
