Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,
először külföldi tanulmányútra küldte ki, majd amikor onnan visszatért, 1877-ben megbízta a talajjavítással foglalkozó mérnöki szolgálat megszervezésének előkészítésével. Két évi munka után, — amelyet Kvassay az ország különböző vidékein végzett tanulmányokkal és talajjavítási munkákkal tett eredményessé, — 1879-ben megkezdte működését Budapesten a központi kultúrmérnöki szolgálat. Kvassagn kívül négy segédmérnök látta el a teendőket. Ugyanez év decemberében Kassán, az ottani gazdasági tanintézetben, megnyílt a vízmesteriskola is, amelynek első öt növendéke 1882-ben végzett. Amint látjuk, a magyar kultúrmérnöki szolgálat igen szerény arányokban indult meg. Ma már nehéz megállapítani, hogy az intézmény sikerében való kételkedés vagy bizalmatlanság volt ennek az oka, avagy a nehéz anyagi helyzet, amely akkoriban a magyar állam pénzügyeire nehezedett. Annál örvendetesebb, és az intézmény életképességét igazolta az a siker, mely az újonnan keletkezett kultúrmérnökség útját már az első évtizedekben is végigkísérte. Eléggé megvilágítja ezt az alábbi néhány számadat. A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY NEMZETGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 11 Időszak Befejezett talajjavítások kát. holdban Költség, aranykorona Földmozgósítás m3 Kullúrmérnökök le- I alag- csapolás csövezés öntözés összesen létszáma átlag 1879—1888 230.233 12.792 6.625 249.650 4,108.580 10,846.000 20-1 1889-1898 500.962 10.247 11.317 522.526 9,478.836 18,484.097 45-1 Az első évtizedben — ha a kultúrmérnökök átlagos létszámát tekintjük — egy mérnökre félmillió köbméter földmozgósítás és kereken kétszázezer aranykorona befektetés esik. Ezt a hatalmas munkateljesítményt, amely mellett még az elkerülhetetlenül szükséges igazgatási teendőket is elvégezték, csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy a kultúrmérnöki működés abban az időben sok tekintetben eltért a mai kultúrmérnöki szolgálattól. Az utóbbi már félszázados gyakorlatból kijegecesedett módon és törvényes rendelkezésekkel támogatva végzi feladatát. A kezdeti időszakban a bürokratikus munka háttérbe szorult és a műszaki tevékenység uralkodott. Ez a rendszer mindenesetre tág teret nyitott az egyén tehetségének és leleményének, a formaságok hiánya pedig a szolgálatot ma már elképzelhetetlenül fürgévé tette, amit legjobban igazolnak a kultúrmérnöki működés első évtizedének fentebb látható hatalmas eredményei. Ha ezeket összemérjük a kultúrmérnökök csekély létszámával, csodálattal kell adóznunk az első mérnöki gárda nagyarányú tevékenységének, amelyet a mai viszonyok között már nem lehetne megismételni.
