Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Vízmosáskötő munkálatok. Irta: Tavy Lajos
VÍZMOSÁSKÖTŐ MUNKÁLATOK 147 tehető, hogy a gáton átbukó víztömeg hengerének lecsillapodása csak bizonyos szerencsésen összeillő gátmagasság és vízládaméret esetén kedvező. A gátfal hátának földhányás támasztandó. Ebben az esetben a falat nem kell víznyomásra, hanem csak nedves föld nyomására méretezni. A gátfal hátoldalát felesleges gondos síkfelületté és hézagolva falazni, mert úgysem látszik és a háttöltés amúgyis eltakarja. A látható felületeket azonban mindenütt mélyen hézagoljuk és sehol sem vakoljuk, mert a vakolat amúgyis kifagy és lepattogzik. A bukócsésze nyílása trapéz- vagy parabolaívalakú lehet. Az utóbbi esetben a parabola szélességét az emésztőképesség fokozása végett annyira nyújthatjuk, ameddig a parabola vízszintes vetülete a vízláda rézsűs partburkolatain túl nem ér. Tapasztalat szerint a trapézszelvények jobban beváltak, mert a hordalék nem halmozódhatik fel mögöttük olyan magasra, mint a lapos parabolaív mögött, és így nem történhetik meg, hogy a hordalékdombot megkerülő árvíz a gátkorona egész szélességében átbukva a gát bekötéseit kimossa, mint ahogy ez a nyíri gátaknál történt. A gátak szárnyfalainak alját célszerűbb nem lépcsősen, hanem folytonos lejtővel a partoldalakba kötni, mert a lépcsős szelvényváltozás helyén rendszerint repedések keletkeznek. A faltestben, különösen magasabb gátaknál, feltétlenül hagyjunk különböző rétegmagasságokban néhány szivárgónyílást. Alkalmazásukat azonban nem kell túlzásba vinni. Ha a gát fölött tartósan megáll a víz, a vízmosás partoldalai a feliszapolódás bekövetkeztéig átáznak és ezáltal újabb csuszamlások keletkezhetnek, némely esetben pedig a víznyomás földalatti vízjáratokat okoz. Finom hordalék esetén nem célszerű a szivárgónyílásokat üresen hagyni, mert a rajtuk nyomás alatt kitóduló hordalékos víz a gátudvar háttöltésében hatalmas kiüregelődéseket okozhat. Ezáltal a gátfa] olyan közvetlen víznyomást kap, amelyre nincsen méretezve, ezenfelül pedig a gátudvar nehezen iszapolódik fel, mert a hordalék a szivárgókon át kisodródik. Jól beváltak a szivárgók befolyási oldalán alkalmazott tiszta kaviccsal készült likacsos betondugók. Hézagaik a vizet megszűrve eresztik tovább, de nem engedik sugárban folyni és így kiüregelődés nem keletkezhetik. Ha nem egymáshoz játszó gátak sorozatáról van szó és a hordalék tiszta homok, a feliszapolódott régi gát mögött és annak közelében újabb gátat építünk, hogy lehetővé tegyük a további hordaléktárolást. Az új gátakat felesleges a vízmosás eredeti fenékszintjére alapozni, mert a gátudvarban leülepedett nedves homokaltalaj csekély alapozási mélységnél is teljesen biztos teherbírású. Igazolják ezt a Tarnavölgyben gátfejelések helyett létesített újabb pótgátak építésénél szerzett tapasztalatok. Széles hordaléktároló völgyzárógátaknál célszerű a gát lábánál a vízláda küszöbe felé enyhén lejtő burkolt teknőt kialakítani, hogy rendkívüli nagy árvizek esetén a gátkoronán átcsorduló víz arra bukjék és a gát alapjában káros kimosásokat ne okozhasson. A gátak helyének megválasztásánál elsősorban a hosszszelvény a mértékadó. És ha már a két szempont nem egyeztethető össze, csak másodsorban jön tekintetbe a vízmosásos meder szűkületeinek kikeresése a gátak faltömegének csökkentése érdekében. Azt, hogy adott esetben kevesebb magas, vagy több alacsony gátat építsünk-e, egyrészt a pontosabb Trummer-féle számító eljárással, másrészt 10*
