Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Vízmosáskötő munkálatok. Irta: Tavy Lajos
146 TAVY LAJOS Elsősorban megállapíthatjuk, hogy általában véve csak maradandó jellegű gátak építése helyénvaló, betonba ágyazott terméskőből, betonból, vasbetonból, vagy vasalt betonból, mindenkor a helyi viszonyoknak megfelelő és legolcsóbb építőanyagból. Erre nézve nemcsak a vízmosásban mozgó hordalék szemnagysága a mértékadó, hanem a beépítendő anyagok termelőhelye és szállítása is, melyek helyes megválo- gatásából a legkedvezőbb egységár kialakul. Vasbetongátak alkalmazása csak finomszemcséjű hordaléknál jöhet szóba, mert a nagyobb görgeteg nemcsak hogy idő előtt elkoptatja a vékony betonfalat, hanem az a nekiütődő kövek dinamikus hatásainak sem tud ellenállni. Viszont ahol nehezen hozzáférhető helyekre kell gátakat építenünk, ott a szállítási költségek lehető csökkentése érdekében célszerűen a legkevesebb anyagot igénylő vasbeton használható. Ezt az elvet követi erdészeti szolgálatunk is különösen a szellemes szerkezetű szabadalmazott Révay-féle gáttal a Hangony vízgyűjtőjében. Betonnal azonban csak akkor lehet dolgozni, ha nem fenyegetnek építés közben hirtelen támadó árvizek, amelyek a friss betont és a mintadeszkázatot szétrombolhatják. Különösen gazdaságos a vasbeton ott, ahol a költséges mintadeszkázat felhasználásával több egyforma gátat építhetünk. A hídpilléreknek támaszkodó álló félkörhengeralakú vasbetonfal alkalmazása minden esetben feltétlenül helyénvaló és gazdaságos, mert a boltozatként működő szerkezet falméretei rendkívül csekélyek. Általában véve a hordalékfogó és esést csökkentő gátak legfőbb építőanyagának a betonba falazott terméskövet vagy a kőbetont tekinthetjük. Az utóbbi építésmódnál a külső falszéleket gondosan falazzuk és közéjük építjük be a kőbetont. Rőzsegúlakat csak kőgátak közé iktatva és csakis belterületeken kívül érdemes építeni azzal az előre kitűzött céllal, hogy élettartamuk csak addig terjedjen, amíg a vízmosásban végzett fásítás erőre nem kap. Földgátak építése a féreglyukak veszélye miatt igen kockázatos, különösen azért, mert ezek a gátak rendszerint nehezen ellenőrizhető helyen létesülnek. Bizonyos esetekben gazdaságos lehet a vasalt beton alkalmazása, melynél az anyag szilárdsága sokkal jobban használható ki, mert 5—10 kg/cm2 húzást is megengedhetünk. Ennek megfelelően a fal keresztmetszete a kőfalazattal szemben mintegy 40—50%-kal csökkenthető, holott a betonba- rakott terméskőfal 20—25 P/m3 egységára a vasalással csak 30—40 P/m3-re emelkedik. A széles talppal ellátott vasaltbetonszelvény alkalmazása különösen hordalékos alapon indokolt, ahol a terméskőfalazat az élnyomásnak nehezen áll ellent. A terméskőfalazatból készült gátfal kialakult szelvénye a hátul alácsapott keresztmetszet, hozzácsatlakozó függélyes küszöbű vízládával, melynek hossza a csésze bukóéléig érő gátmagassággal, vagy annak legfeljebb másfélszeresével egyenlő. A vízláda alatt célszerű betonba ágyazott és nagy kövekből álló utóágyazatot csatlakoztatni. Újabb időben Kreuter a függélyes lezárófalú vízláda helyett a gát lábától enyhén emelkedő hosszabb utófenék alkalmazását javasolja. Ez a hosszszelvény-elrendezés azonban nálunk még nincs kipróbálva és fel-
