Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,
8 TRÜMMER ÁRPÁD — bár bizonyos időbeli eltolódással, — hazánkban is jelentkeztek, nálunk azonban a termelésnek talajjavításokkal történő fokozása sokkal nehezebb feladat volt, mint az említett országokban. Ezt a nehézséget elsősorban az okozta, hogy országunk jelentékeny részén, — és éppen a leg- termőképesebb mélyfekvésű területeken, — a talajjavítást meg kellett előznie a vizek rendezésének. A Kárpátokkal övezett ősi földünk természetadta alakulása a vizeket a medence legmélyebb része, a nagy magyar Alföld felé irányítja. Egyrészük a múltban az Alföld mélyfekvésű, lefolyástalan részein rekedt meg és mocsaras, lápos, helyenkint nehezen kiszáradó vizenyős területekkel tarkította a magasabb fekvésű, árvíz nem járta termőföldeket. Ezeknek a vízjárta területeknek termővé tétele szükségessé tette az árvizek elhárítását (ármentesítés) és ennek megtörténte után a rendszertelen vadvizek szabályozását (belvízlevezetés). Ez a hatalmas munka, a múlt század Magyarországának egyik leghatalmasabb és népünkre nézve sorsdöntő tevékenysége, azt eredményezte, hogy a magyarság a Duna—Tisza völgyében többmillió kát. holdnyi területet hódított el a vizektől és új területeket juttatott a mezőgazdasági termelés szolgálatába. Ez a hódítás az egyre szaporodó magyarságnak létérdeke volt és mai megélhetésének elengedhetetlen feltétele, melyet nemzetünk a «legnagyobb magyar» előrelátásának és kitartásának köszönhet. A többmillió holdnyi új termőföld mindamellett még nem jelentett haladást a mezőgazdasági termelésben, hanem csakis a kezdeti állapotot adta meg. A második munkarész az volt, hogy ezeken a területeken a mezőgazdasági termelés színvonalát emeljük, a többtermelést előmozdítsuk és a világ más országainak termelésében már elért eredményekhez mérten fokozzuk. Tulajdonképen ez a feladatkör az, amelynek megoldása a Kvassay Jenő lelkes és kitartó munkájával életre keltett magyar kultúrmérnöki szolgálatra hárult. Kvassay, a magyar kultúrmérnöki szolgálat megteremtője, külföldi tanulmányút és külföldi tapasztalatok alapján szervezte meg a magyar kultúrmérnöki szolgálatot, de az, —megalapítójának ez is egyik nagy érdeme, — mégis ízig-vérig magyarrá lett! A magyar kultúr- mérnökség célkitűzéseiben, tevékenységében és eredményeiben teljesen alkalmazkodott a magyar mezőgazdaság viszonyaihoz és ennek a szerencsés működésnek köszönhető, hogy a magyar gazdaközönség az elmúlt évtizedek során magáénak ismerte el a kultúrmérnöki szolgálatot. Ez a szervezet a külföldi példáknak nem szolgai másolata, hanem sajátosan magyar intézmény, mindamellett munkássága és eredményei nem egyszer a külföld elismerését is kivívták. Ma, hat évtized távlatából, ami már megengedi a tárgyilagos szem-
