Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,
léletet, azt kell megállapítanunk, hogy a magyar kultúrmérnökök nem végeztek hiábavaló munkát és feladatukat a rendelkezésükre álló lehetőségekhez képest jól 'végezték. Ez a megállapítás azt hiszem, részemről sem látszik szerénytelennek és igazolja az is, hogy a magyar kultúrmérnöki szervezet a magyar mezőgazdák tanácsadója, támogatója lett és ezt a szervet maguk a gazdák is készséggel hívják segítségül. A kultúrmérnöki szolgálat életrevalóságát igazolja az is, hogy ez a szervezet a lefolyt hat évtized alatt sem vénült meg, ma is élénk tevékenységet fejt ki és a jövő, — azt hiszem, —még további nagy feladatokat fog a magyar kultúrmérnökökre hárítani, a most kezdődő harmadik munkacsoport: az okszerű mezőgazdasági vízhasznosítás terén. * * * Talán nem lesz fölösleges, ha röviden reámutatok arra a nagy jelentőségre, amelyet a vízimunkák és talajjavítások képviselnek a mezőgazdasági életben. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a belterjes mezőgazdálkodás egyetlen előfeltétele a talajjavítás, mert kétségtelen, hogy a talaj jó megmunkálása, a kielégítő trágyázás és a vetőmagvak gondos kiválasztása a sikeres termelésnek mind hatásos elő- mozditói. Mindezek azonban csakis akkor lehetnek teljes mértékben hatásosak, ha a termőtalaj vízállapota kedvező a termelésre. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, a gazda minden törekvése hiábavaló és a várt kedvező eredmény helyett a sikertelenség jelentkezik. A talajjavító munkák egyetlen célja a termőföld kedvező vízállapotának megteremtése, illetőleg a talajban lévő víztartalom megfelelő szabályozásának a lehetővé tétele. Minden talajnemnél megkülönböztethető ugyanis az a víztartalom, amely az adott viszonyok között a talajt a termelésre legkedvezőbbé teszi. Az újabb talajtani kutatások azt bizonyítják, hogy ez a kedvező víztartalom az egyes talajnemeknél nagyon különböző. A termelés szempontjából legkedvezőbb vízállapot a tenyészeti időszak során nem állandó, hanem nagymértékben ingadozik. Egyrészt, mert az időközi esők a víztartalmat megnövelik, másrészt, mert a fejlődő növényzet sok vizet von el, és ha ezt a veszteséget a természetes csapadék nem pótolja, a talaj víztartalma annyira csökkenhet, hogy a növényzet már nem tudja a fejlődéséhez szükséges vizet a talajból felvenni. A tenyészet ideje alatt a talajban éppen úgy bekövetkezhetik a vízbőség, mint a vízhiány. Talajaink közt, sajnos, csak kevés olyan van, amely természetadta tulajdonságainál fogva mind az esős időszak, mind a szárazság idején meg tudja tartani a kedvező vízállapotot. Legtöbb talajunk vízgazdálkodása a termelésre kedvezőtlen. Ez utóbbiaknál a talajban levő víz hol nagyon megszaporodik, hol pedig annyira csökken, hogy a növényzetet az elpusztulás fenyegeti. A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY NEMZETGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 9
