Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Palakrendezések. Irta: Mantuano József
110 MANTUANO JÓZSEF lvozása a végrehajtás szempontjából közelebb áll a patakrendezéshez, mert önfenntartó erejük kicsi s medrüket mesterségesen kellett kiemelni. Az egyik legnagyobb ilynemű munkát, a Kapóssal egyesült Sió és Sárvíz szabályozását a XVIII-ik század végén divatos gazdasági és közegészségügyi felfogás indította el.1 Az első lépések 1771 december 30-án történtek meg, amikor Pozsonyban a helytartótanács a szabályozás terveinek elkészítését rendelte el. A vízrendszer magában foglalta a Bátától Ősiig, Simontornyától Kaposvárig és Tolnanémeditől Siófokig terjedő területek vizeit. A vízfolyások mentén mindenütt összefüggő nádasok és mocsarak terültek el. Ezeket az egykori jegyzőkönyvek szerint elsősorban közegészségügyi szempontból kívánták eltüntetni, hogy ezzel az akkori kor gyakori betegségét, a morbus hungaricust megszüntessék. A Sió-, Sárvíz- és a Kapos-völgy elfajulása két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy a fővölgyek aránylag csekély esésével szemben a mellékvölgyeknek nagy esése van és az innen lekerülő, főleg lőszös hordalék a befogadó medrét feltöltötte. A másik pedig, hogy a völgyet vizienergia nyerése céljából eltorlaszolták és malmokat létesítettek, amelyek a meder önfenntartása szempontjából szükséges vízszínesést még jobban csökkentették. Az első szabályozási terveket Böhm Ferenc készítette 1772-ben. Azonban a folyton változó politikai és gazdasági viszonyok miatt a Sárvíz első szabályozása csak 1825-ben fejeződött be Beszédes József neves vízimérnökünk vezetésével. Az ő érdeme, hogy az érdekeltekkel megérttette és meg tudta valósítani Bőhm elgondolását. A Sárvíz felső szakaszán Ősitől Cecéig működő malmokat, számszerűit hetet, malomcsatornára helyezte át, a Siót pedig a völgyet kísérő dombok lába mellé szorította, mint övcsatornát. A kettős csatornának a jelentősége az, hogy a Sárvíz-csatorna ezállal kizárólag az alacsonyabb fekvésű Sárrét vizeinek levezetésére szorítkozott, míg az oldalcsatorna Veszprém és Fejér megyében a völgyek mellékvizeit fogta fel és vezette Cecénél a Sárvízbe. A félreszorított Sió a Kapóssal egyesülve a meredek mellékvölgyek vizeit Sió- agárdnál vezette a Sárvízbe és ezzel a völgy mélyein fekvő Sárvizet a további feliszapolódástól mentesítette. Említenem sem kell, hogy ezzel a szabályozással a kölesdi, simontornyai, mezőkomáromi, kiüti és siófoki vízimalmok mind megszűntek. A Sárvíz szabályozásának sikere adott lendületet a vele összefüggő Kapos-szabályozásnak is.1 2 Itt is első lépés volt a pincehelyi, görbői, duzsi, berki malmok eltávolítása. Az 1820. évben megindult szabályozás az 1825. évben, ill. 1835 augusztusában fejeződött be. A munkálatok végrehajtása az akkori viszonyok között igen nagy műszaki nehézséggel járt. Egyrészt valamennyi munkát ingoványok között, kézierővel kellett végre1 Tenk Béla: Vízszabályozások Tolna vármegyében a XVIII. században. Pécs, 1936. iff. gróf Zichíj János: A Nádorcsatorna Társulat monográfiája. Vágó Viktor: A Sió és Sárvíz alsó szakaszának szabályozó munkálatai. Vízügyi Közlemények, 1911/6. szám. 2 Sárközy Imre: A Kaposvízi Társulat 100 éves története.
