Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Palakrendezések. Irta: Mantuano József
PATAKRENDEZÉSEK 111 hajtani, másrészt a medret a víznek oldalt terelésével csak nehezen tudták vízteleníteni. A Sió vízrendszerében több mint 100 éve végrehajtott munkálatok elvi elgondolása helyes volt. A bajok igazi okát igyekezett egységes, rendszeres munkával orvosolni, és a víz önfenntartó erejének visszaállítására törekedett. A gazdasági élet továbbfejlődése napjainkban a Sió- Sárvíz és Kapos újabb szabályozását tette szükségessé. (27—31. kép.) A Sárvíz bátai torkolatát 1854-ben a Sárköz vízmentesítése érdekében áthelyezték a taplósi holt Dunához. Ezzel a Szekszárd és Báta közötti, mintegy 50 km hosszú, mederszakasz holt mederré vált, a Duna visszaható árvizei ellen pedig töltésekkel védekeztek. 1 A Balaton kultúrájának fejlődése szükségessé tette a tó vízszín- ingadozásainak csökkentését, amiért gondoskodni kellett róla, hogy a siófoki Sió-zsilipen másodpercenkint 50 m3 víz legyen levezethető. Ennek megfelelően történt a Sió felső szakaszának bővítése és az alsó, Simontornya alatti szakasz rendezése is. A munkálatokat 1913 tavaszán kezdették meg Jut közelében,1 de a közbejött világháború, majd az azt követő gazdasági válság és pénzromlás miatt csak 1934 őszén fejezte be a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal. A meder újabb szabályozásának már nemcsak az volt a célja, hogy a Balatonból levezetendő 50 m3 víztömeget, továbbá a Sárvíz és Kapos megnövekedett vízmennyiségét befogadja, hanem egyúttal alapja legyen a Dunát a Balatonnal összekötő viziútnak is. (31. kép.) Szükségessé vált azonban a Sárvíz és Kapos szabályozásának a továbbfejlesztése is. A mederbővítésnek a Sárvíznél két oka volt. Az egyik, hogy a torkolatnak a taplósi Dunaágba való áthelyezésével a meder feneke felemelkedett. A másik ok már közös a Kapóssal. Idők folyamán a mellékvizeken végzett szabályozások, továbbá a vízgyűjtőterületeken, különösen az erdőtörvény életbelépte előtt, folyt állandó erdőírtás meggyorsította a vízlefolyási viszonyokat és így nagyobb befogadóképességű medrek létesítése vált szükségessé, mivel a Sárvíz és Kapos a megnövekedett vízmennyiség levezetésére szükséges medret önerejéből kiépíteni nem tudta. A Kapós-ártér tőzeges talaja helyenkint lesülyedt, ez is hozzájárult a mederbővítés szükségéhez. Mindkét vízfolyás bővítése abból az elgondolásból indult ki, hogy a közepes vizeket a terepszíntig telt mederben, az árvizeket pedig töltések közé fogva vezethessék le. A medrek kiásását legnagyobbrészt parton járó szárazkotrókkal, vízkiterelés nélkül végezték. A Kapos-munkálatok a székes- fehérvári m. kir. kultúrmérnöki hivatal tervei alapján a Sió-toroktól 1 László Domokos: A Sió medrének kibővítése. Vízügyi Közlemények, 1914/6. szám.
