Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Palakrendezések. Irta: Mantuano József
PATAKRENDEZÉSEK 109 az állattenyésztés érdekei kívánják meg, és így az értük hozott áldozat szorosan összefüggött az állatértékesítési lehetőségekkel. A patakszabályozásokra leginkább azokon a vidékeken áldoztak, ahol az állattenyésztés magasabb fokot ért el és az értékesítési lehetőségek jók voltak. Nehezítette a munkálatok kivitelét még a tőkeszegénység is. Nagyobb befektetésekről nem lehetett szó, mert általában a megfelelő hitelszervezet sem állott rendelkezésre. Ilyen különböző tényezők egymásrahatása folytán a patakok szabályozása csak ott haladt, ahol nagyobb uradalmak magasabb mezőgazdasági termelési szemszögből nézve avatkoztak be a vízlefolyási viszonyokba, vagy ahol a vízkároktól szenvedő területek nagy kiterjedése miatt már olyan országos érdekek szólották bele a szabályozásba, amelyek az államhatalmat késztették beavatkozásra. Ez történt a Sárvíz és a Kapos szabályozásánál. Javulást jelentett az 1885. évi vízjogi törvény, amelynek 40. §-a a vízfolyások rendezését elsősorban a parti birtokosok kötelességévé tette és egyrészt lehetőséget nyújtott arra, hogy a költségek viselésébe mindazokat bevonják, akiknek a mederrendezésből hasznuk van, másrészt a munkálatok végrehajtását a hatóságra bízta. A szétforgácsoló sokféle érdek így közös gazdára talált és lehetővé vált, hogy a különböző érdekelteket egységes irányítással a rendszeres medertisztogatásra rászorítsák. A törvény a kötelezettséget összefüggésbe hozta az elérhető gazdasági haszonnal, nehogy egyesekre az elvégzendő munkálatok túl- nagy terhet jelentsenek. Ez azt jelenti, hogy az érdekelteket csak a közepes vizek levezetésére lehet kötelezni, ennél nagyobb munkálatokra, esetleg teljes ármentesítésre, —- nem. A hatóságot a törvény végrehajtásában a kultúrmérnöki hivatalok segítik, amelyek mint műszaki szaktanács- adó szervek nemcsak a szükséges terveket készítik el, hanem a munkálatok végrehajtása érdekében a gazdasági lehetőségek feltárásával is igyekeznek az ellentétes érdekek kiegyenlítésére, és így előmozdították sok régóta húzódó szabályozás végrehajtását is. A patakrendezésekkel a termelésbe vont területek lényegesen növekedtek. Sajnos, teljesen megbízható adataink nincsenek, s ezért csak példaképpen említem, hogy Fejér vármegye területének az 1935. évben 6-6%-át (47.173 kát. holdat), Tolna vármegye területének 5-3%-át (33.130 . kát. holdat) sikerült a patakszabályozási munkák végrehajtásával az állandó vízkároktól megóvni. Oldalakra terjedne, ha csak táblázatosán is felsorolnám a hazánk területén a kultúrmérnökök irányításával végzett patakszabályozásokat. E helyett inkább csak egyes műszaki szempontból jellegzetesebb példák felsorolására szorítkozom, hogy megismerjük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a kultúrmérnökök a patakok rendezése terén tettek. Ismét hangsúlyozom itt, hogy a patak és folyó fogalma nem határolható élesen el. így példáink között közönségesen folyónak nevezett vízfolyások is szerepelnek, amelyeknek a szabá-
