Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Palakrendezések. Irta: Mantuano József
108 MANTUANO JÓZSEF növényzet, amely a vízben lévő iszapot valósággal felfogja. Ilyen esetben nem tehetünk mást, minthogy a medret időnkint ismételten kiássuk. A patakok szabályozásánál tehát az ásó és a kotró a legfőbb eszköz. Mivel az ásó ősi emberi szerszám, az ember sokszor próbálta az erejét a rakoncátlankodó patakokkal szemben érvényesíteni. Azonban mindig rájött, hogy ezt az aránylag egyszerű munkát is csak átfogó, egységes tervek alapján lehet végrehajtani, mert az ötletszerűen végzett munka több bajt okoz, mint hasznot. Különösen ezen a téren támogatták kultúrmérnöki hivatalaink a gazdaközönséget. Az állam támogatásával egységes elgondolások alapján elkészítették a patakok szabályozási terveit, megjelölték a kivitel műszaki lehetőségeit és a végrehajtást állandó műszaki felügyelettel vezették. A medrek kiásása, — hacsak nincs különösen nagyobb munkákról szó, mint az utóbbi időben a Kapos-, Nádor-csatorna- vagy Bódva-szabá- lyozás, — rendszerint kézierővel történik, úgyhogy a vízfolyást a munkahelytől feljebb elzárják, a vizet oldalt a környező területre kiterelik, vagy valamilyen mellékcsatornán elvezetik. A szárazon maradt medret így aránylag könnyen lehet kézierővel kiásni. Nagy óvatosságot kíván azonban a víznek a kiterelése, mert hiszen nem más, mint bizonyos területek mesterséges elárasztása. Gondoskodni kell arról, hogy hirtelen esőknél a víz szükség esetén ismét visszakerüljön a mederbe, nehogy az ideiglenesnek szánt és területileg korlátolt elárasztás veszélyes méretű árvízzé váljék. Természetes, hogy a munkák vízkitereléssel kapcsolt szárazban való végrehajtását az időjárás igen befolyásolja. Sokkal egyszerűbb, ha a medret víz alatt, kotróval emeljük ki. Ez a mód azonban csak nagytömegű földmunkáknál gazdaságos. A patakszabályozások különösen akkor indultak meg, amikor a közlekedés fejlődésével és az értékesítés megjavulásával a szemtermelés fellendült. A birtokosok igyekeztek minden felszántható földet gabonával beültetni. Sok rét és legelő tűnt ebben az időben el és az állattartás érdekében a figyelem a vízfolyások mentén elterülő elmocsarasodott rétekre terelődött. Ekkor kísérelték meg a kis vízfolyások szabályozásával a szűk völgyekben elhúzódó vizek rendezését. A szabályozások céltudatos végrehajtását azonban sok nehézség hátráltatta. Nem állottak egységesen átgondolt rendszeres tervek rendelkezésre és így a helyi elgondolások alapján végzett részletmunkák legtöbbször kárbavesztek. Bár régi törvényeink a vizek szabályozását kötelezővé tették, a végrehajtás túlságosan a helyi érdekeltségek akaratától függött. S ha ezekben csapadékosabb évek esetén meg is volt a hajlandóság arra, hogy a munkálatokra áldozzanak, amint szárazabb időjárás jött, minden jószándék egyszerre eltűnt. Befolyásolta még ezeket a munkálatokat a mezőgazdasági konjunktúra is. A jó rétterületek fenntartását különöseit
