Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultiirmérnökök hatvan évi munkásságának eredményei. Irta: Lászlóffy Woldemár dr
86 LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR DR. inkább, mert 1923-tól 16 éven át a Műegyetem vízépítési tanszékéről hirdette a magyar föld megjavításának igéit a kultúrmérnök-nemzedékek egész sorának. Németh Endre, a M. Kir. József Nádor Műegyetem jelenlegi víziépítéstan tanára, ugyancsak kultúrmérnök. * * * A kultúrmérnöki intézmény gazdasági hatásfokának vizsgálatát Trümmer Árpád végezte el ennek a kötetnek a bevezető tanulmányában. Megállapítása szerint a kultúrmérnöki intézmény fenntartási költségei a megalapítása óta eltelt 6 évtized alatt 20—22 millió pengőre rúgtak, míg a végzett munkák tőkeértéke 500—600 millióra tehető. A kultúrmérnökök működésének ez a 60 éves gazdasági mérlege azt jelenti, hogy az intézményre költött minden fillér átlag 25—28-szoros hasznot hajtott. Ezzel azonban a hatásfok vizsgálata nincs teljesen lezárva. Amint a jó gazdának — bármilyen kedvezőek a terméseredményei — kutatnia kell, hogy valóban az elérhető legnagyobb hasznot biztosították-e elgondolásai, mi sem elégedhetünk meg minden további nélkül az eddigi telj esítmény ekkel. A 8. és 9. ábrán megkíséreltem áttekintő képet adni a kultúrmérnökök vízgazdálkodási feladatairól. Látjuk, hogy tervszerű munka nélkül pusztulás fenyegeti a lejtők termőföldjét, a lekerülő hordalék elzátonyosítja a medret és közlekedési vonalakat veszélyeztet, a folyó romboló ereje szaggatja a partokat, árvizei elmocsarasítják a völgyfeneket, a folyóba vezetett szennyvizek tönkreteszik a halállományt, a szakértelem nélkül készült kutak betegségeket terjesztenek, aszályos időkben elpusztul a termés és a legelők kiszáradnak. A rendezett vízgazdálkodás megvédi a lejtők humusztakaróját a lemosástól, a víz erejét az ember szolgálatába állítja, ármentesíti a völgyet és gondoskodik a káros vizek elvezetéséről, rendezi a vízhasználatokat és egészséges ivóvizet juttat a népnek (s ami ugyancsak mérhetetlenül fontos : az állatállománynak), védelemben részesíti a vizek halkincsét és öntözéssel függetleníti- az időjárástól a termelést. Ez az állapot a kultúrmérnök eszményképe. Tudása és munkakészsége akkor volna jól kihasználva, ha minden korlátozás nélkül ennek az eszménynek a szolgálatába szegődhetnék. De erre ma két okból képtelen: 1. túl van terhelve igazgatási teendőkkel, 2. nem teheti azt, amit jónak és szükségesnek lát, mert legtöbbször pénzügyi nehézségek tornyosulnak a legjobb megoldások elé. 1. A kultúrmérnökök túlterheltségének megszüntetését a hivatalok műszaki személyzetének és a segédszemélyzetnek (számvevő) szaporításával,
