Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.
7. Az Al-Duna-szabályozás kezdetei — Széchenyi István és Vásárhelyi Pál munkálatai az Al-Dunán
k) a Juc sellő előzetes szabályozási tervéhez helyszínrajz (L) I) a Vaskapu helyszínrajza, hosszszelvénye és mélységrajza (M) 2. Iratok: a) Táblázatos kimutatás az Orsova, Plavisevica, Szvinyica és Ó-Moldova vízmércék vízszíneiről (1) b) az építendő, Ó-Moldova és Vaskapu közti, — később „Széchenyi-útnak" nevezett — országút költségvetése (2) c) az orsovai vízmérce vízállásjegyzőkönyve (3) d) vízállásjegyzőkönyvek a budai vízmércéről (4). Végül Vásárhelyi engedélyt kért Széchenyitől arra, hogy dolgozatát — elfogadás végett — a főherceg nádor elő terjeszthesse. Vásárhelyi szabályozási terve — mely ha szerény keretek között mozog is, de lényegében jó félévszázadra megadta a későbbi tervezések irányelveit — Széchenyinek azon az elgondolásán alapult, hogy az Al-Duna egyes zuhatagain, ún. ,,sellős" szakaszain keresztül mindenképpen biztosítani kell a biztonságos hajózást, legalábbis a külön e célra épített hajók számára (1833/34 telén Vásárhelyivel közös nyugat-európai, főleg angliai tanulmányútjának egyik fő célja — a víz alatti sziklarepesztések tanulmányozása és kotrógép rendelése mellett — éppen a sekély merülésű hajók beszerzése volt.) A terv kivitelezése elé azonban nem várt akadályok tornyosultak. Az ország elmaradott gazdasági viszonyai között Széchenyi elgondolásai korát megelőzőnek bizonyultak: sem a kormány, sem a legjobban érdekelt Dunagőzhajózási Társaság kellő támogatását nem sikerült biztosítania. A munkálatok költségeinek előteremtése a tehetetlenséggel volt határos, majd a politikai viszonyok is egyre kedvezőtlenebbé váltak. Ezért Széchenyinek le kellett mondania eredeti elgondolásairól — a zuhatagos szakaszokon keresztül létesítendő hajóút kialakításáról — és be kellett érnie egy új bal parti út — közút és egyben vontató út — kiépítésével: Báziástól Orsováig, majd azon túl a román határig (13—14. ábra). Vásárhelyi szavait idézve: ,, . . . belátta, hogy Moldova és Orsova közt — ahol több jelentékeny hajózási akadály van — helyenként maga a nélkülözhetetlen vontató út is hiányzik, ... s ez még inkább akadályozza a hajózást, mint a zuhatagok, mert ezekben legalább nagy vízkor lehet hajózni, míg a vontatás mindenkor lehetetlen. Ezért szükségesnek látta a hajózás ezen akadályát a sziklák kirekesztése és eltávolítása által elhárítani, s egy megfelelő vontatóút létesítése által nagy vízkor a hajók fölvontatását, kis vízkor a szállítmányoknak szárazföldön való fuvarozását lehetővé tenni." 70 A Báziástól Orsován keresztül Turnu-Severinig húzódó s mintegy 122 km hosszú parti utat, később, kezdeményezőjéről „Széchenyi-út"-nak nevezték el, majd a Kazán-szoros teljesen sziklába vájt szakasza felett — 189ó-ban — emléktáblával jelölték meg. Az út tervét Vásárhelyi Pál készítette, s az első — legnehezebb — kazáni szakasz kiépítését is ő irányította, majd miután 1837-ben Budára, az Építészeti Főigazgatóság központjába rendelték be, a munka vezetését Tomsich Domokos vette át. Valami csapás korábban is volt a Duna mellett, de ez sem vontatásra, sem szállításra nem volt alkalmas, annál kevésbé, mert a Kazán szorost a hegy mögött kerülte el. Az új út egyenletes szélességgel való kialakítása rendkívül költséges lett volna, ezért a helyi adottságoktól függően változó, de átlagban 4—5 öl (8—10 m) szélességgel építették meg. Magas3* 35
