Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

1. Bevezetés

1. BEVEZETÉS A Duna Európa második legnagyobb folyója, hazánk s egyben egész Közép-Európa főfolyója. Hossza 2860 km, nyolc ország területén halad át és vízgyűjtője 817 000 km

2

. Noha forrásvidékéhez, a Fekete Erdőhöz az Északi-tenger van a legközelebb, nem erre igyekszik, hanem áttörve olyan akadályokat, mint az Alpok és a Kárpátok hegyvonulata, majd torkolata közelében megkerülve a Dobrudzsa lekopott tömbjét, messzi keleti befogadójába, a Fekete-tengerbe önti vizét. A folyam elé tornyosuló akadályok legnagyobbika a Déli-Kárpátok uto'lsó, a Keleti Szerb Érchegységben folytatódó hegyvonulata, amelyet a torkolatától kereken 1000 km távolságban, csaknem 130 km hosszúságban szel át. Ezt a nagyszabású folyami áttörést a magyar szóhasználat Al-Dunának nevezi. Földrajzi szempontból a Dunának három jellegzetes szakaszát különböztetjük meg: a Felső-Dunát, a forrástól a Morva folyó torkolatáig, ahol a folyó a hegyvidékről kilép a síkságra, a Kárpát-medencén belüli KözépDunát, és a Vaskaputól a Fekete-tengerig terjedő Alsó-Dunát. A Kárpátmedencére eső Közép-Dunát, folyamszabályozási szempontból ismét három fő szakaszra szoktuk osztani, A Dévény és Gönyű, azaz a Morvatorok, és a Győri Kis-Duna torkolata közti, átmeneti jellegű szakaszt magyar—csehszlovák Felső-Dunának nevezzük. Az utána következő síkvidéki szakasz, amely Gönyűtől Báziásig (1794—1072 fkm) terjed: a szorosabb értelemben vett Közép-Duna, végül a Báziás és Vaskapu közötti áttöréses szakasz az Al-Duna. Az Al-Dunának legalsó, mintegy 8 km hosszú sziklás, „sellős" szakasza a Vaskapu. A köznapi szóhasználatban az egész áttörési szakaszt magát is Vaskapunak mondják, s az idegen nyelvekben is általában ez az elnevezés honosodott meg: románul „Portile de Fier", szerbül „Derdap", németül „Eisernes Tor", franciául „Portes de Fer", angolul „Iron Gate", törökül „Demirkapi".