Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

2. A szabályozós előtti Al-Duna földrajzi leírása

2. A SZABÁLYOZÁS ELŐTTI AL-DUNA FÖLDRAJZI LEÍRÁSA

1 8 A Duna három legnagyobb mellékfolyójának: a Drávának, a Tiszának és a Szávának felvétele után, vízhozamában erősen meggyarapodva éri el hosszú útjának legnagyobb akadályát, azt a hatalmas hegyívet, amely az Erdélyi Kárpátok és a Balkán-hegység egymással párhuzamos vonulatát félkör alakban köti össze. A 130 km hosszú áttörési szakasz, az Al-Duna, kezdetének a torkolattól 1072 km-re a folyam bal partján fekvő Báziást tekintik. (L. a térképet.) Báziás a múlt század folyamán fontos kikötőhely volt, mert amikor a Széchenyi út megépítése lehetővé tette, hogy a hajózást gátló kisvizek idején legalább szárazföldön tartsák fenn az Alsó-Dunára irányuló forgalmat, itt rakták át tengelyre a felülről érkező hajók áruját. A századvégi szabályozás után jelentősége csökkent, mert nem volt többé szükség átrakodásra. Báziástó! lefelé hirtelen megváltozik a táj. A folyót mindkét oldalról tekintélyes hegyek kísérik, s a szigetek fokozatosan eltűnnek: egy-kettő fordul csak elő a szélesebb mederszakaszokon. Helyettük egyre gyakrabban jelennek meg a fenékről kiálló sziklák, sőt sziklapadok, vagy a part felől a mederben nyomuló szirtek, melyek kisvizek idején sellőssé és hajózhatatlanná tették a folyót. Az utolsó nagyobb sziget: a mintegy 7 km hosszú Moldova-sziget a bal parti Ó-Moldova községgel (1049 fkm) szemben fekszik. A végénél emelkedik ki a Duna vizéből a Babakáj (1041 fkm) több emelet magasságú, sötét sziklája (1. ábra). Mintegy intő jelként az egykori hajósok számára, figyelmez1. ábra. Babakáj szikla és Galambóc romjai az Al-Dunán (Th. Ender rajza, 1841)