Török László: Mezőgazdasági vízgazdálkodás II. Síkvidéki vízrendezés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)

2. Síkvidéki vízrendezés müveinek és tevékenységeinek tervezése

rozására. Ehhez a csatorna jellemző szakaszaira az alábbi adatok állnak rendelkezésre:- a mértékadó levezetendő vizhozam /Q/ a hidrológiai méretezés /2.4. pont/ alapján;- a csatorna vizszinének átlagos esése /iK/ a hosszszelvény megszerkesztése /2.3. pont/ alapján;- a csatornaszelvény alakja /minimális fenékszélessége rézsűhajlása, vagy tört rézsű esetén szakaszonkénti rézsűhajlásai/, valamint mederérdességi tényezője a talajmechani kai vizsgálatok értékelése' és az eldöntött épitési technoló gia alapján.

A hidraulikai méretezést a Hidraulika tárgy keretében ismer tetettek szerint a

képlettel kell végezni, ahol

F - a vizsgált /tervezett/ keresztszelvény felülete,

R - a hidraulikai sugara,

C - a sebességtényező és i - a vizszin esése.

A sebességtényezők közül leggyakrabban a Strickler- Manning képletet alkalmazzák, amivel a fenti képlet az aláb biak szerint módosul:

2 1

ahol n - a meder anyagának mederérdességi tényezője.

Problémát okozhat a méretezéshez mértékadó i esés helyes megválasztása, mivel a belvízcsatornáknál alkalmazott kis esések esetén a műtárgyak okozta duzzasztások hatása je lentős lehet és a csatornákba való vizvezetésre rendelkezés re álló energiamennyiséget csökkenti. Ennek a hatásnak a számitásbavételére két mód kínálkozik:

a/ a hidraulikai méretezés elvégzése a hossz-szelvényből meghatározható iK eséssel, majd a mütárgyduzzasztások egymásra halmozódó hatásának figyelembevételével annak eile nőrzése, hogy a vizszin nem emelkedik-e egy meghatározott érték fölé; vagy

b/ a csatorna méretezésére mértékadó esést eleve a mü- tárgyduzzasztás figyelembevételével határozzuk meg, azaz ha az eredeti átlagos esés egy adott szakaszon

ahol ®s Z1 a szakasz elején és végén tervezett vizszint,

44