Török László: Mezőgazdasági vízgazdálkodás II. Síkvidéki vízrendezés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)
2. Síkvidéki vízrendezés müveinek és tevékenységeinek tervezése
csappantyus elzárást célszerű alkalmazni, ami a bevezetést automatikusan elzárja, ha a vizszint a befogadóban a mellékcsatorna szintje fölé emelkedik. 3. A csatornák hossz-szelvényi tervezése során kell felülvizsgálni a csatornák közbenső elzárási igényeit is. Ilyen igények részben a medertározás, vagy természetes érmeder felhasználása esetén a csatorna menti területek tározóképességének kihasználásával belvizlevonulás alatti vizvisszatartási célból vagy a belvizcsatorna öntözési célra való igénybevétele céljából merülhetnek fel. Előbbi esetben az elzárási helyeket úgy kell megválasztani, hogy az elzárás mögött visszatartott viz mennyisége minél nagyobb, az okozott kár minél kisebb legyen. Visszatartásra alkalmasak egyrészt az olyan, két mélyebb területet összekötő mederszakaszok, ahol a szabad levonuláshoz tartozó vizszin mélyen terep alatt van, másrészt az olyan mélyterületü szakaszok, melyek mezőgazdasági szempontból kis értékűek és időszakos elöntésük gyakran még hasznot is hoz /szikes legelőterületeken stb./. Az öntözés céljából végzett vizvisszatartás célja, hogy a nyári időszakban érkező természetes lefolyás, tározókból lebocsátott viz, illetve más vizgyüjtőből átemelt viz felesleges levonulását megakadályozzuk és a viz szivattyús vagy gravitációs kivételéhez a szükséges vizszir.teket kis vízhozam esetén is biztosítsuk. Az elzárások helyét ebben az esetben az öntözővizkivételi helyek határozzák meg. Az elzárásokat célszerű az utakkal való keresztezéseknél amugyis szükséges átereszekkel összekapcsolni. 4. Az alkalmazható vizszinesésnek meghatározott alsó és felső korlátái vannak. Az esés alsó határát a csatorna feliszapolódásának a veszélye szabja meg. A kis eséssel járó kis sebesség mellett a csatornába bemosott hordalék leülepedhet és a csatorna medre feliszapolódik. A feliszapolódás veszélyét a helyi esés és talajviszonyok alapján kell mérlegelni. Síkvidéki területeknél az erózió mértéke kicsi. A kötött talajú területekről lemosódó kolloidális hordalékszemcsék még viszonylag kis esés és sebesség mellett is lebegü állapotban maradnak. Nagyobb veszélyt jelent az, hogy kis esésű csatornáknál egyes helyi akadályok, mederbe került növényi maradékok, stb. duzzasztó hatása hosszú szakaszon érvényesül, és igy csaknem álló viz alakulhat ki. Ezek miatt a csatornák esése csak kivételes esetekben és nagyobb mederméreteknél legyen 10 cm/km alatt. Az esés felső határát a kimosás és mederelfajulás veszélye korlátozza. A megengedhető sebességértékekre a talajnemtől függően bizonyos felső sebesség határértékeket határoztak meg. Ezek a határértékek /0,5 - 1,5 m/s/ belvízi csatornáknál csak az egyéb befolyásoló tényezőkkel együttesen végzett mérlegelés alapján vehetők fel. A sebesség vagy esés felső határának megállapitásánál számításba 22
