Török László: Mezőgazdasági vízgazdálkodás II. Síkvidéki vízrendezés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)
2. Síkvidéki vízrendezés müveinek és tevékenységeinek tervezése
általában lehetőség van a vizszint csökkentésére. Halastavakban való belvizelhelyezésnél mindig gondosan vizsgálni kell a viz minőségi mutatóit, mivel kedvezőtlen vízminőség tömeges halpusztuláshoz vezethet. A nyári belvizek okozta elöntésekben rothadó növényi anyagok jelentősen megnövelhetik a viz oxigénfogyasztását. Ugyancsak veszélyes károkat okozhatnak a szántóterületekről bemosott növényvédőszerek. A kifejezetten belviztárolási célra épített tározók kialakításánál mérlegelni kell, hogy a tározót általában csak 5-10 évenként kell igénybe venni. Ezért a tározót olyan kis- értékü /szikes, vizenyős/ területre érdemes telepíteni, ahol ezek az időszakos elárasztások nem okoznak jelentős kárt. Belvízmentes években a tározó területe általában legelőként hasznosítható. A tározó műszaki létesítményeinek kialakításánál a legegyszerűbb megoldásokra kell törekedni. A tározók tervezésének, építésének és üzemének kérdésével részletesen a "Halastavak, tározók" tantárgy foglalkozik. Belviztározók és öntözőviztározók létesítményei elvileg egyesithetők lennének, hiszen a belvízrendezésnek és az öntözésnek eltérő időpontokban van szükséges a tározótérre, gyakorlatilag azonban ez a kapcsolt üzem csak akkor valósítható meg, ha az öntözőviztározó feltöltésére a belvizén kívül egyéb vizforrás is rendelkezésre áll. Az öntözés szempontjából mértékadó száraz években ugyanis a belvizmennyiség minimális, vagy gyakran teljesen hiányozhat. A halgazdasági és öntözési igényeknek a belvizgazdálko- dási igényekkel való összeegyeztetéséhez megfelelően szervezett előrejelzésekre és ezekre alapozott részletes üzemelési utasítás kidolgozására van szükség. 2.2 Csatornahálózat helyszínrajzi tervezése A káros vizek összegyűjtésére - az összegyűjtött viz további sorsától /közvetlen befogadóba vezetés vagy tározás/ függetlenül - csatornahálózatot kell létesíteni, mivel sik területeken a természetes domborzati adottságok egyébként nem biztosítják a felszíni vizek elvezetését. A csatornahálózat különböző méretű és rendeltetésű csatornák egymáshoz csatlakozó rendszeréből áll. A vizeket a mezőgazdasági táblákról általában a mezőgazdasági üzemhez tartozó utárkok, üzemen belüli csatornák gyűjtik össze, ezekkel külön - a mezőgazdasági üzemek viz- rendezési jellegű feladatainak tárgyalásánál - foglalkozunk. Több üzem területéről összegyűjtött vizet általában vizgazdálkodási társulat kezelésében lévő üzemközi belvízcsatornák vezetik az állami kezelésben lévő belvizi főcsatornákba . A csatornák tervezését a legtöbb vizgazdálkodási létesítményhez hasonlóan általában három lépésben végzik el: 15
