Török László: Mezőgazdasági vízgazdálkodás II. Síkvidéki vízrendezés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)

2. Síkvidéki vízrendezés müveinek és tevékenységeinek tervezése

a/ helyszínrajzi tervezés, b/ hossz-szelvényi tervezés és c/ keresztszelvényi tervezés lépéseiben.

A helyszínrajzi tervezésheg olyan legalább 1:10 000 mé- retarányu helyszinrajz szükséges, ami 20-25 /kivételes esetekben 50/ cm-es rétegvonalakat tartalmaz és feltünteti a meglévő létesítményeket, /tanyákat, utakat, vasutakat, meglévő árkokat, csatornákat/ a táblásitás rendszerét, a művelési ágakat és a rendelkezésre álló befogadókat.

A csatornahálózat helyszínrajzi vonalazásánál általában az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

a/ a csatornahálózat lehetőleg a terület legmélyebb vonulatain haladjon;

b/ meg kell vizsgálni a bel- és külvizek elválasztásának lehetőségét és célszerűségét;

c/ meg kell vizsgálni a befogadóba való bevezetés legcélszerűbb helyét, esetleg helyeit;

d/ törekedni kell a keresztezési műtárgyak lehetőség szerinti csökkentésére;

e/ lehetőséget kell biztosítani a tározási adottságok kihasználására;

f / kerülni kell a csatorna építésére kedvezőtlen talaj- adottságú helyeket.

Az előbbi szempontokon belül az alábbiakat kell számításba venni:

A csatornák mélyvonulatokon .aló vezetése a teljes sik területeken alárendelt jelear^egü lehet a többi szempontokhoz képest. A lényeg, hogy a csatornák valamennyi felszíni vizet össze tudják gyűjteni. A talajadottságok miatt gyakran előfordul, hogy domborzatilag lefolyástalan mélyedésekben sem áll meg a viz, viszont alig észlelhető terepmélyedések kedvezőtlen adottságok esetén sok vizet gyűjtenek össze. Nagyon értékes segítséget nyújtanak a tervezéshez a mértékadó belvizes időszakokban /1940-41, 1966-67/ készült elöntési térképek, vagy légifelvételek, melyek világosan mutatják a csatornahálózat hiányosságait és szűk keresztmetszeteit. A csatornák vezetésére jól felhasználhatók a régi elhagyobb érmedrek, vagy alluviális folyómedrek felszinen következő mélyvonulatai.

Külvizeknek / , 1. ábra/ a lefolyást gátló akadály szintje fölötti területrészről származó felszíni vizeket nevezzük. Mig a belvizi öblözet vizei a befogadó magas vízállásai idején csak szivattyúzással vezethetők le, a külvizek ilyenkor is gravitációsan juttathatók a fogadóba. A kül- és belvizek elválasztásának két módja ismeretes. /5. ábra/ A külvizeket mindkét esetben a belvizöblözet határvonalán húzódó övcsatornával célszerű felfogni. Az övcsatornával összefogott külvizeket vagy az öblözet szélén, vagy - hosszan elnyúló öblözetnél - magas vezetésű csatornával lehet a befoga16