Több célú folyószabályozás és vízhasznosítás I. (VMGT 62. VÍZDOK, Budapest, 1974)
1.3 A folyócsatornázás és víztározás összefüggései az ipari és mezőgazdasági vízhasznosítással
71 párhuzamos lecsapoló csatornát találunk. Ezen a szakaszon kb. 24.000 lakos él. A környék lakói évszázadok óta küzdenek a vízzel, a néha szertelenül kanyargó folyóval, a mocsaras részekből terjedő "láz"-zal, hol csak helyi erőből, hol állami támogatással. Az 1870. és 1914-es háborúk közt gátak és lecsapoló csatornák épültek az Isere mentén, fellendült a mezőgazdaság. Mederátvágásokat csak Grenoble alatt mertek alkalmazni, a föntebbi települések féltek, hogy a meder rövidítésével megnőnének az árvizek. A Drac medre történelmi időben is sokat vándorolt.Első árvizéről 1219-ből hallunk, ezt egy tó zárógátjának /!/ szakadása okozta. A 14. században már gát épül Grenoble védelmére, összekapcsolva egy mederág mélyítésével. Ez a gát azután sokszor átszakadt, majd újjáépült. A meder mélyítésére és stabilizálására is sok erőfeszítés történt, mai helyére, a Comboire szikla mellé 1810-ben került. A gátak közt a meder emelkedett, 1856-ban egy katasztrofális árviz átszakitotta a gátakat. Ekkor vonták össze egy Drac-jobbparti és egy -balparti társulatba az addigi kis társulatokat. 1900. körül az intenziv mezőgazdaság évei következtek. Az Isere azonban már nem tudta hordalékát elteríteni, medre lassan feltöltődött. Egyes kanyargós részeken I860, óta 1,6 m volt az emelkedés. A gátak néhol már 700 m^/s víznél átszakadtak, a folyó durva hordalékkal fedte a termőföldeket, eliszapolta a szivárgó csatornákat. 1926-ra a 2 200 km termőterület 1/4-e elvizenyősödött. A II. világháború végéig azonban csak szabályozási tervek készültek,
