Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Munkaszervezés
A vízszolgáltató képesség kihasználása A vízszolgáltató képesség kihasználásán azt értjük, hogy egy öntözőegység vagy táblaellátó csatorna tényleges vízszállítása hányad része (hány százaléka) a névleges víz- szállításnak. Ez az érték a legjobb esetben 100%. Ha valamilyen oknál fogva (pl. kevés a beállított öntözőmunkás) a névleges vízszolgáltatást nem tudjuk kihasználni, úgy 100% alatt lesz a vízszolgáltató képesség kihasználása. A vízszolgáltató képesség rossz kihasználásának következményei: — a kihasználatlansággal arányosan csökken az öntözőegység által egy időegység (nap) alatt megöntözhető terület, — a táblák öntözési ideje elhúzódik; ez jelentősen befolyásolhatja az öntözés eredményességét, — az előbbiek következtében nő az öntözés költsége és csökken a gazdaságossága. Az üzemidő kihasználása Az üzemidő kihasználását a napi üzemidőnek ténylegesen az öntözésre fordított hányada fejezi ki. Amint ezt a korábbiakban már említettük, felületi öntözésnél, megfelelő szervezés esetében az üzemidő-kihasználás 75—95% lehet. Az üzemidő kihasználásának mértéke elsősorban az öntözési munka szervezési színvonalától függ. Az üzemidő-kihasználással arányosan változik a dolgozók napi teljesítménye, a teljesítmény pedig szoros összefüggésben van az egységnyi vízmennyiségre (vagy területre) jutó ráfordítással. 22. ábra. A vízszolgáltató képesség és az üzemidő kihasználásának hatása a kiadott vízmennyiségre ténylegesen kiadott vízmennyiség a kiadható %-ában 23. ábra. A ténylegesen kiadott vízmennyiség és az egységnyi vízmennyiségre jutó ráfordítás kö- zötti összefüggés 95
