Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

Munkaszervezés

Második rész

Munkaszervezés

Munkaszervezésen azoknak a tevékenységeknek az összességét értjük, amelyek a technológia szerinti munkafolyamatnak a végrehajtását szolgálják, a legkisebb munka, eszköz és anyag felhasználásával. Ugyancsak ide tartozik a különböző munkafolyamatok összehangolása is.

A technológiának megfelelő munkaszervezés eredményeként az öntözésnél a következő előnyökkel számolhatunk:

a) csökken a ráfordítás (kézi munka, öntözővíz stb.),

b) a berendezések kapacitása kihasználható,

c) az időben és minőségileg tökéletesen végrehajtott öntözés növeli a hozamot, és

d) kisebb lesz az öntözés költsége.

A megfelelő munkaszervezés tehát általában a gazdaságosabb termelést segíti elő anélkül, hogy ez különösebb befektetést vagy ráfordítást igényelne.

Az öntözés munkáinak szervezése

Az öntözési munkák, a többi munkafolyamathoz képest, általában nagyobb figyelmet, körültekintést és pontosabb előírásokat igényelnek. A különleges figyelmet az öntözés speciális jellege indokolja; ez a következőkben jut kifejezésre:

1. Az öntözés bármelyik termék előállításánál — az öntözés nélküli termeléssel szemben — magasabb belterjességi szintet eredményez mind a hozamok, mind a ráfordítások vonatkozásában. A belterjesebb termelés pedig szorosabb technológiát, nagyobb termelési biztonságot igényel.

2. Az öntözésre való berendezkedés nagy alap- és pótlólagos befektetést feltételez és kíván. Nem közömbös, hogy ez a befektetés milyen hatékonysággal használható ki. A kihasználás egyik fő tényezője az öntözési munka.

3. A gazdaság legtöbb esetben határain kívülről kapja az öntözővizet, sőt, sokszor az energiát is. A vízellátást biztosító öntözőrendszer (vagy az energiát szolgáltató vállalat) — az öntözésben érdekelt gazdaságok, illetve vállalatok igényeinek összehangolása során — olyan feltételeket írhat elő, amelyek alapvetően befolyásolják az üzemelés és a munkaszervezés rendjét.

6 Az öntözés üzemtana

81