Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
A hosszú élettartamú berendezéseknél különösen jelentős a vízszállító elemek technikai színvonala. A jelenlegi berendezési formáknál éppen emiatt még ott sem létesítenek felületi öntözó'telepet, ahol egyébként célszerű és gazdaságilag előnyös lenne. A felületi öntözés másik igen jelentős gazdasági hátránya a viszonylag nagy területkiesés. Ez a csatornák és egyéb létesítmények (gátak, műtárgyak) területfoglalásából adódik. A területkiesés általában 3,5—8% közötti. A területkiesés, a termelés belterjességétől és az öntözési formától,, valamint az öntözéses termelés irányától függően, jelentős különbséget okoz a. nettó és bruttó terület hozamában. Ezt szemlélteti a 6. ábra. A 6. ábrán is látható, hogy kis hozamoknál kevésbé jelentős a különbség, nagyobb- hozamok esetén azonban kh-anként már 6 GE-tis elérhet. Ezahozamkiesés, a gabonaegység értékesülésétől függően, 1600—3000 Ft/kh termelési értékkiesést jelenthet,, ami a jövedelmezőség, de általában a gazdaságosság szempontjából igen számottevő. Ebből tehát az következik, hogy belterjesebb termelés — általában nagy hozamok — esetén a területkiesés egyedül is indokolhatja a felületi öntözési mód kizárását. tn tu co •+— C3 QJ l? Ö-S? as is I n ki eső terület %-ban 6. ábra. A termelésből kieső terület hatása a bruttó terület hozamára Az üzemelés jellemzői Az üzemelés jellemzői egyrészt a beruházások jellegéből, nagyságából, másrészt az ezek által meghatározott üzemelési körülményekből adódnak. A felületi öntözés ráfordításait befolyásoló tényezők közül elsősorban az egy öntözés alkalmával kiadott viszonylag nagy vízmennyiséget (60—150 mm) kell kiemelni. Ez azért jelentős, mert az egyszerre kiadott vízmennyiség befolyásolja a fajlagos felhasználások nagyságát. A ráfordítások alakulásában a vízmennyiség más szempontból is szerepet játszik. Nevezetesen: a szivárgási veszteségek növelik a beruházási és vízkiemelési igényt. Ezzel nő az energia- és a munkaigény is. Mindezek jelentős költséget okoznak. A kézi munka szükséglet holdmm-enként 0,05—0,20 munkaóra, amely kh-anként 17—87 munkaórát jelent. A fajlagos munkafelhasználás tehát viszonylag kedvező, de a nagy vízmennyiség miatt kh-ra számítva már jelentős. A műszaki fejlesztéssel különösen a területegységre jutó munkafelhasználást lehetne csökkenteni. A felületi öntözésnél az üzemanyag-felhasználás általában kevés. Gravitációs vízkiszolgálásnál egyáltalán nincs üzemanyag-szükséglet, ahol pedig gépi úton emelik ki a vizet, egy hold-milliméter vízkiszolgálás 0,04 kg üzemanyagot igényel. A víz- mennyiségtől függően a fajlagos felhasználás 0—8 kg-ot jelent kh-anként; a rizstermesztésnél azonban ennél lényegesen több, átlagosan 50—60 kg/kh közötti. A kedvező fajlagos felhasználásokból következik, hogy felületi öntözésnél az öntő44
