Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
kell építeni, ugyanakkor a területek fokozatosan kapcsolódnak be az öntözésbe. Ezzel rossz lesz a már teljes kapacitásra kiépített részek kihasználása, és emellett nagy értékű eszközmennyiség van kihasználás nélkül lekötve. Az öntözéses termelés iránya és a vetésterületi arányok Az öntözéses termelés irányán az öntözött terület hasznosítási módját értjük. A termelési irány a különböző' öntözött növények, illetve az azonos jellegű növény- csoportok által elfoglalt terület arányával jellemezhető. A termelési irány kifejezésének ilyen értelmezése több szempontból indokolt. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy az öntözésnek a gazdaságra gyakorolt hatása, az öntözőberendezés méretezése, az öntözés eredményei, valamint a termelési irányt befolyásoló tényezők mérlegelése egytől egyig a vetésterületi arányhoz kapcsolódik. A vetésterületi arányokkal tudjuk egyrészt jellemezni, másrészt mérni a különböző irányú kölcsönös összefüggéseket. A más formában (termelési érték vagy árutermelés alapján) kifejezett irány heterogén vetésterületi arányt takarhat, amelyben az előbb felsorolt összefüggések nem fejeződnek ki. Nagy területű takarmánytermesztést pl. zöldségtermesztéssel társítanak. A takarmánytermesztés, arányához képest, viszonylag kisebb értéket adhat, pedig az öntözés valamennyi létesítési, üzemelési és eredményességi problémáját a takarmánynövények határozzák meg. A különböző termelési irányok jellemzése A termelési irány általában a gazdaság természeti, üzemi és közgazdasági helyzetének, viszonyának megfelelően alakul ki. A természeti tényezők (éghajlat, talaj) meghatározzák az eredményesen termeszthető növények körét. A növények vízigénye és öntözővizet hasznosító képessége azonban nagyon változó. A termelési irány szempontjából tehát döntő körülmény az adott területen legeredményesebben öntözhető növények kiválasztása, illetve meghatározása. Ezek köre határolja le a lehetséges termelési irányt, illetve irányokat. A természeti feltételek és az öntözhetőség alapján körülhatárolt lehetőség szűkítése, a termelési irány és a vetésterületi arányok közelebbi kialakítása a gazdasági mérlegelés feladata. A gazdasági mérlegelés egyik oldalát az öntözés bevezetésével kapcsolatos hatások, másik oldalát pedig a termelési körülmények képezik. A termelési körülmények közül a különböző termelési irányok jellemzőit kell tisztázni. Ezek közül is ki kell emelni a teljes hozam, illetve a többlethozam nagyságát. A teljes hozam ugyanis az öntözéses termelés, a többlethozam pedig közelebbről az öntözés gazdaságosságának az alaptényezője. A különböző öntözött növények teljes és többlethozama igen változó — az ágazat intenzitása, — az adott termelés színvonala és — az öntözés intenzitása szerint. 31
