Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)
2. Öntözési rend
2.1.4. Nedvességérzékelő adata alapján A legelterjedtebb a tenziométer használata. A beszerzésnél ügyeljünk a megfelelő típuskiválasztásra, mivel az eltérő termesztőközeghez más-más kialakítás használható. A tenziométer lehet elektronikus jeladóval szerelt, így közvetlenül indíthatja az öntözőrendszert. Ebben az esetben nagyon fontos a mélységi elhelyezése és összhangja a használt öntözőberendezéssel, valamint a kijuttatott vízadaggal. Nagy intenzitású esőztető öntözőrendszer használatakor a gravitációs pórusok is telítődnek vízzel. Az ezekben található víz azonban az öntözés befejezése után tovább mozog lefelé a talajban, a nedvesített zóna alja a tenziométer alatt lesz. Csepegtető öntöző- rendszer esetében a zóna bővülésére nem kell számítanunk. A talaj dielektromos állandójának mérési elvén működő érzékelők szintén jól hasznosíthatók az öntöző- rendszer kézi vagy automatikus indítására. Növényházban, a szántóföldi területen érdemes több jellemző helyen, legalább két mélységben elhelyezni az érzékelőket. A nedvességérzékelők telepítése mellett biztonsági megoldások használatára is szükség van. Beépíthető minimális vagy maximális idő eltelte után öntözést indító berendezés vagy a minimális, maximális öntözési időt behatároló automatika. A nedvességérzékelők felhasználhatók az időautomatikák működésének tiltására is. 2.1.5. Párolgási modell alapján Párolgási kád A transzspiráció, a kijuttatandó öntözővíz mennyiségét meghatározó egyik módszer az evaporációs kádak adatainak felhasználása a tenyészidőszak folyamán. A kád összegzi a napsütés, a szél, a hőmérséklet és a páratartalom hatását a párolgásra az öntözendő növény környezetében. A kád típusának és elhelyezésének jó megválasztásával követhetjük a növények párologtatását. Figyelembe kell venni azonban a növények fejlődési állapotát, valamint a fajok eltérő párologtatóképességét, ezért különböző értékű szorzófaktorokat alkalmaznak a számítás során. A nemzetközileg leginkább használt „A” típusú (U.S. Weather Bureau) evaporációs kád kör alakú, átmérője 121 cm és 25,4 cm (10") mély. Anyaga horganyzott vaslemez. A növényállomány szélétől legalább 30 m-rel beljebb, vízszintesen állítsuk fel, így a párolgási feltételek azonosak lesznek a jellemezni kívánt növény körülményeivel. Alátétként farácsot használjunk úgy, hogy a kád alja 15 cm magasságban legyen a talajfelszíntől. Ezzel megakadályozzuk a talajban tárolt hőenergia átadását, pontosabb lesz a mérés. Feltöltéskor a víz 5 cm mélyen legyen a peremtől és ne csökkenjen 7,5 cm-nél mélyebbre. A mérést torzítja, ha madarak isszák a vizet, ennek elkerülésére a kádat fedjük ritka szövésű hálóval, vagy helyezzünk el egy peremig töltött másik kádat. Ebben az esetben a madarak ezt fogják előnyben részesíteni. A növények párologtatásának meghatározása a következő képlet alapján lehetséges: 38
