Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)

2. Öntözési rend

ETC = ET0 x kc,

ahol:

ETC = a növény párologtatása, mm

ET0 = a kád párolgása, mm

kc = növényi faktor

A növények párologtatása fejlődésük során 4 jellemző szakaszra osztható, 125 tenyésznappal számolva:

1. kezdeti szakasz (kb. 10%-os talajfedettség, 20 nap) kc = 0,35

2. növekedési szakasz (kb. 70-80%-os talajfedettség, 35 nap) kc = 0,35-1,25

3. teljes kifejlettség (teljes talajfedettség, 40 nap) kc = 1,25

4. érési szakasz (30 nap) kc = 0,60

Az 1. és 2. szakasz faktorai valamennyi növénynél azonosnak vehetők, a 3. és

4. szakasz faktorait a 8. táblázat tartalmazza.

Az öntözővíz-szükségletet megkapjuk, ha a növények párologtatását növeljük a talajfelszín párolgásával, valamint a veszteségekkel. Az esőszerű öntözés során fellépő párolgási veszteség számításához a 9. táblázat értékei vehetők számításba.

Az öntözővíz-szükséglet számítása:

íl E 1

f

X

1o

o

V

o

o

ahol:

Öv = öntözővíz-szükséglet,

ETC = a növény párologtatása (mm),

E = a talajfelszín párolgása (%), ve = párolgási és egyéb veszteség (%).

Példa: paprika öntözése augusztusban, 3. fejlődési szakaszban, szélsebesség kisebb mint 5 m/s, így a növényi faktor 1,05, az evaporációskád párolgása 5 mm. A talajfelszín fedett a párolgás 5%-os, párolgási veszteség a levegőben 30%.

5x1,05

0,95x0,7

= 7,9 mm.

A megadott feltételek mellett a paprika napi öntözővízigénye 7,9 mm, mely 1 m2-re 7,9 1, 1 ha-ra számítva 79 m3 vizet jelent.

Öntözés során azt a vízmennyiséget kell adagolni, amit a növényállomány az utolsó öntözés óta elpárologtatott, figyelembe véve a lehullott csapadékot is. Többlet kijuttatása esetén a víz a mélybe szivárog és elvész a növény számára. Deficit esetén nem érjük el a kívánt eredményt a termés mennyiségében és minőségében. Vegyük azonban figyelembe, hogy a növényállomány vízfogyasztása jelentősen változik a tenyészidőszak folyamán.

39