Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)
1. Az öntözés és a talaj
1.2. A talaj vízgazdálkodási jellemzőit befolyásoló tényezők 1.2.1. A talaj szemcseösszetétele Egy talaj mechanikai- vagy szemcseösszetételét az alkotó fizikai részek nagysága határozza meg. A részecskéket ekvivalens átmérőjük szerint frakciókba soroljuk. Legáltalánosabban használt az Atterberg-féle besorolás, mely a következő kategóriákat tartalmazza: > 2 mm átmérőjű szemcsék a kavicsok, melyek a talaj számára nem hasznosak. 2-0,2 mm átmérőjű szemcsék a vizet jól áteresztik, de keveset tartanak belőle vissza, ez a frakció a durva homok. 0,2-0,02 mm átmérőjű szemcsefrakció a finom homok, a vizet jól átereszti és 1 m-es réteg már 50 mm vizet képes visszatartani. 0,02-0,002 mm-es frakció a por (vagy kőliszt), a vizet nehezen ereszti át, de jól visszatartja, kisebb ionmegkötés is tapasztalható. < 0,002 mm-es frakció az agyag, mely a vizet nagyon nehezen vagy egyáltalán nem engedi át, de igen erősen visszatartja, a vizes oldatból sok iont köt meg. A talajok fizikai féleségét a hazai talajtani gyakorlat általában nem a mechanikai összetétel alapján határozza meg, hanem más talaj fizikai jellemzőkből következtetnek rá. így az Arany-féle kötöttségi számot, a higroszkópos'sági értékszámot, a leiszapolható részek mennyiségét és a talajok ötórás kapilláris vízemelését veszik alapul a besoroláshoz. 1.2.2. A talajok víznyelő és vízáteresztő képessége A talaj felszínét vízzel árasztva víznyelő képességről beszélünk addig, míg a talaj pórusai levegőt is tartalmaznak beszivárgása során. A pórusok telítődése után az időegység alatt fogyott víz mennyisége csökken és a vízáteresztés hamarosan stabilizálódik. A vízáteresztés mértéke leginkább a pórusok összmennyiségétől, ezen belül a különböző átmérőjű csoportok arányától, a talajalkotók tulajdonságaitól, a beszivárgó víz koncentrációjától és az ionok arányától függ. A sok montmorillonit agyagásványt tartalmazó talaj érzékenyebb az öntözővíz minőségére, mint az illit és kaolinit tartalmúak. Ha a víz sótartalma kisebb, mint EC (elektromos vezetőképesség, Electrical Conductivity) = 0,2 mS/cm (kb. 130 mg/1), úgy a vízáteresztő képesség jelentősen csökken. Mivel az esővíz koncentrációja gyakorlatilag nulla, a beszivárgást magas koncentrációjú víz öntözésével tudjuk növelni az esőzés alatt. Magasabb sókoncentráció esetén, magasabb SÁR érték engedhető meg az áteresztés mértékének változatlansága mellett. Az 1. ábrán látható a vízbeszivárgás dinamikája szántóföldi körülmények között. Az 1. táblázatban található a billenőkaros szórófejek üzemeltetésekor a különböző talajokon általában használt intenzitás értékei. 14
