Tóth Árpád: A XXI. század öntözőrendszerei (VisionMaster Studió - Aquarex ’96 Kft., Budapest, 2006)

2. Öntözési rend

Tóth Árpád: A XXI. század öntözőrendszerei

2. ÖNTÖZÉSI REND

Az öntözési rend (irrigation scheduling) a víznorma és a öntözési forduló meghatározását jelenti, mely termő tájanként, növényenként, talajtípusonként, öntözőgépenként változik. Kialakításának célja a vizet olyan gyakorisággal és mennyiségben kijuttatni, hogy a növények terméscsökkenése, minőségromlása megelőzhető legyen. Tervezése nem hagyatkozhat a termelő érzékszervi megállapításaira vagy több éves rutinra. Az öntözés időpontjának és a víz mennyiségének megállapításához mérések, számítások végzése szükséges.

Az evaporáció a szabad talajfelszín párolgása, mely függ a hőmérséklettől, a levegő mozgásától és páratartalmától, fizikai folyamat.

A transzspiráció a növény párologtatása mely szintén függ a fenti tényezőktől, de a változása azokkal nem lineáris mivel a növény légzőnyílásai segítségével szabályozza saját vízleadását. Folyamatait nemcsak a légköri, hanem biológiai tényezők, valamint a talaj jellemzői is jelentősen befolyásolják. A transzspiráció mérése szántóföldi körülmények között igen nehézkes, ezért a növény vízleadását a hasonló körülmények közötti evaporáció megállapítása és növényenkénti módosító tényező alkalmazásával próbálják meghatározni.

Az evapoíranszspiráctó(ET)anövényállománypárologtatása,egyenlőazzalavízmennyiséggel, amely pára formájában hagyja el a növénytermesztési teret. A ET értéke magában foglalja a teljes, legalább 1 ha nagyságú növényállomány vízfogyasztását, amennyiben a növények fejlődése, növekedése nem korlátozott a nem kielégítő vízellátás (többlet, vagy hiány) miatt, az állomány egészséges és elegendő tápanyag áll rendelkezésre. Amennyiben a növények teljesen takarják a felszínt, úgy a talaj párolgása összevetve a növényzettel elhanyagolható, értéke 5 % alatti. A kijuttatandó öntözővíz mennyisége az utóbbi esetben egyenlőnek vehető a transzspiráció, a növények párologtatási értékével.

Magyarország a kontinentális éghajlati zónába tartozik, melynek jellege az utóbbi időszakban erősödött. Ez a hőmérsékleti szélsőségekben, a „kis” esők számának, a csapadékmennyiségének tenyészidőszakon kívüli növekedésével jellemezhető.

A potenciális (energetikailag lehetséges) evapotranszspiráció (PÉT) évi összege hazánkban - Thornthwaite módszerével számítva - mintegy 600-720 mm, de ingadozása 400-1100 mm közötti, a tenyészidőszakban értéke 560-630 mm között van. Az 1990. év tenyészidőszakában a CERES MAIZE modell által számított értékek a 4. ábrán láthatók.

4. ábra Kukorica potenciális evapotranszspirációs értékei az 1990. évben, Látóképen (Huzsvai, 1995)- 30 -