Tóth Árpád: A XXI. század öntözőrendszerei (VisionMaster Studió - Aquarex ’96 Kft., Budapest, 2006)
1. Az öntözés és a talaj
Tóth Árpád: A XXI. század öntözőrendszerei szezonban is. A tervezett kémhatás eléréséhez szükséges mennyiségű savat laboratóriumi titrálás során állapíthatjuk meg. A kezelés során ellenőrizzük a pH értékét a rendszer különböző pontjain. A szükséges oldatmennyiség bejuttatását az öntözővíz energiáját felhasználó, mellékágba köthető injektorokkal végezhetjük. Mivel a kezeléshez szükséges vízmennyiség kicsi, ezért az injektor után csökkentsük az átfolyási keresztmetszetet, mérjük vízórával az óránként átfolyt mennyiséget, majd ehhez állítsuk be a szivattyú löketszámát, az oldattartályban használjunk tömény savakat. A megfelelő savadagolás beállításához változtathatjuk a szállítóvezetékben átfolyó víz mennyiségét, a sav töménységét és a szivattyú löketszámát. A klórozás hatékonyságának növelése A klórozás gyengén savas közegben, 6 pH alatt hatékony. A klór forrásként használt hypo emeli a víz pH értékét, így nem érjük el a maximális hatást, ezért külön, sav adagolása is szükséges lehet. A szükséges savmennyiség megállapítására végezzünk próbatitrálásokat. A sav és klórtartalmú anyagok használatakor legyünk nagyon alaposak. Vas- és mangántartalmú vizek kezelése A ferro (Fe2+) a vas ion redukált, vízben oldódó formája, oxigénhiányos és alacsony kémhatású környezetben fordul elő. Ezek a körülmények léteznek a talajvizekben. A víz felszínre szivattyúzásakor emelkedik hőmérséklete, a széndioxid felszabadul, a kémhatás nő, így oxidáló környezet alakul ki. A redukált vas ion átalakul nem oldódó ferri (Fe3+) ion formába és lerakódva szűkíti a kijuttató elemek keresztmetszetét, a folyamat végén eltömi a nyílást. Az oxidált vas már igen alacsony (0,2 ppm) mennyiségben elősegíti bizonyos baktériumok létét, szaporodását. Ezek ragadós telepeket alkotnak, melyek összegyűjtik a különböző szennyeződéseket. A telepek a cső faláról leválva már több milliméteres nagyságú lemezeket formálnak, így elősegítik az eltömődési folyamatokat. Hasonló folyamatok zajlanak le mangán jelenlétében is. A megelőzés első lépéseként meg kell állapítani a víz vastartalmát. 0,2 mg/1 koncentráció felett valamilyen kezelést kell alkalmazni. 0,3-1,5 mg/1 mennyiség esetén a baktériumok biztosan megjelennek, 1,5 mg/1 mennyiség fölött a vas lerakódik. 4 mg/1 fölött a kezelés nagyon nehéz. A megelőzés további lépései az oxidáció-szedimentáció-szűrés, mely vas és mangán jelenléte esetén is hatásos. Az oxidáció végrehajtható klórozással, levegőztetéssel. A levegőztetésre általános megoldás a víz átmeneti, medencés tározása. A víztározó kialakítása során vegyük figyelembe a következőket:- A feltöltési és kiürítési pont távolsága a lehető legtávolabbi legyen.- A medence legyen tisztítható.- A hosszú, keskeny medence előnyösebb a négyzet formájúnál.- A szivattyú szívókosarát a felszínhez közel, úszóművön helyezzük el, így elkerülhetjük az üledékek bekerülését az öntözőrendszerbe. A tározóban elszaporodhatnak a különböző élőlények, melyek kiválasztása újabb feladatot jelent, kőzetszűrő beépítése válhat szükségessé a rendszerbe. Az algák távoltartására használt rézgálic károsítja az alumínium alkatrészeket. Szervesanyagot tartalmazó vizek kezelése A kezelést klór bejuttatásával végezzük. Ennek hatásai: az algák és más élő szervezetek elpusztulnak; az oxidáló hatás miatt az élő és élettelen szervesanyagok elbomlanak; megelőzi- 22 -
