Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
alakítjuk ki, és e körül mozog az eke, amíg a területet felszántják. A terület szélétől befelé haladva szántanak, a továbbiakban pedig az 1-43. ábra szerint. 1. módszer 2. módszer E szerint a körbe szántást addig kell folytatni, amíg a legkeskenyebb része 10 m körüli (1 — 43. ábra a) részlet). Ezt követően a szántást a szélesebb részeken körbeszántással kell folytatni (1 — 43. ábra b) részlet), amíg középen egy kb. 10 m-es csík marad. Végül sor kerül a forduló csík felszántására (1 — 43. ábra c) részlet). Ezt a módszert elsősorban gabonafélék alá alkalmazzák. Kedvezőbb a terület közepétől a kifelé szántás a kapásnövények termesztése esetén. A szántás menetét az 1 — 43. ábra 2. része mutatja be. Ha a külön —külön szántott részek találkoznak (1 — 43. ábra), akkor az egész területet bevonják a szántásba, és körbe szántanak, amíg az egész terület felszántásra nem kerül. Hasonló megoldások alkalmazhatók a vetési, talajművelési és betakarítási munkák során is. A vezetővonalak kézi szintezővel vagy dioptrával, illetve jelzőtárcsa segítségével tűzhetők ki (1 — 44. ábra a) részlet). Közel sík felületű lejtőkön traktorra szerelt függő vagy lejtőhajlásmérő használatára kerülhet sor (1—44. ábra b) részlet). A szántás mélységét a humuszos réteg (A szint) vastagsága határozza meg (maximum 20 — 25 cm). A rendszeres, azonos mélységű szántásos művelés nyomán a talaj felszíne alatt is megindul az eróziós folyamat, a szántással képzett 91 1 — 43. ábra. A szintvonal menti szántás megoldásai (magyarázat a szövegben)
