Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

lembe kell venni a talajvédelmi érdekeket. Ennek lehetőségei a következők:

— az üzemi szántóhasználatot akadályozó kisebb területek vagy területrészek szántóvá minősítése;

— szántóföldi használatba vonható zártkertek, illetve erózióveszélyes szórványterületek felszámolása;

— a gazdaságos termesztés követelményeit tartósan nem biztosító (elsősorban gyenge termékenységű) területrészeken a racionálisabb használat kialakítása.

A szőlő- és a gyümölcsösültetvények területe az utóbbi években jelentős mértékben csökkent. Cél e területek racionális használatának biztosításával az üzemi és nemzetgazdasági igények jobb kielégítése. Ez a terület használatának változatos és újszerű módjait teszi szükségessé. Dombvidéki területeken a nagyüzemi művelés helyett talajvédelmi szempontból is célszerűbb az ültetvények kisüzemi méretű használata.

2.1.1.3. Gyep

A szálastakarmány-termesztésre szolgáló, évelő fűfélékkel és pillangósokkal benőtt rét és legelő földhasználati módokat az új, összefoglaló szakmai értelmezés gyep művelési ágként rögzíti.

A gyepterületek elsősorban a 17 — 35% közötti területekre, valamint az ennél kisebb meredekségé, de erősen szabdalt, főként északi fekvésű lejtőkre kerülnek.

A talaj termékenysége és erodáltsága a gyepek létesítésénél kisebb mértékben gátolja a művelési ág eredményes funkcionálását.

Thlajvédelmi tekintetben a művelési ágak közül a gyep kiemelkedő szerepet tölt be, talajvédő hatása a nagy tőszám és a folyamatos talajfedettség következtében lényegesen jobb, mint a szántóé, illetve az ültetvény művelési ágé. A gyep létesítése termelőfunkciója mellett kettős meliorativ célt szolgál:

— közvetlen és tartós védelemben részesíti a lejtőt,

— közvetett védelmet nyújt a térszínileg alatta elhelyezkedő más művelési ágaknak.

Megbízható talajvédő hatás csak akkor érvényesül, ha a gyep zárt növényállományú, megfelelő benne elsősorban a tarackos, továbbá bokros pázsitfűfajok, illetve a pillangós gyepalkotók aránya. Lényeges követelmény, hogy a vegetációs időszakban a növények folyamatos fejlődése a nyári, a nyár végi aszályos periódusban — ha kisebb depresszóval is, de — biztosított legyen. Ezen követelményeknek csak a megfelelő kultúrállapotú és ápolt gyep tud eleget tenni.

Lejtős területek gyepesítésére a gyepnövényfajok különböző összetétele ajánlható. Sípos (in Szabó, 1977) telepítésre és felújításra a következő fajokat javasolja (a lejtő kitettsége és a használat módja szerint eltérő arányban):

70