Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

— elsősorban kaszálásos hasznosításhoz: magyar rozsnok, réti csenkesz, réti perje, szarvaskerep;

— elsősorban legeltetésre (az előzőeken kívül): vörös csenkesz, fehérhere;

— kifejezetten talajvédelmi célra (a fentiek közül): magyar rozsnok, réti perje, vörös csenkesz.

Számításba vehető továbbá még a csomós ebír is a kisebb lejtésű és legeltetéssel nem hasznosított területen.

Kiemelkedő melioráló képességű gyepalkotó a magyar rozsnok. Gyorsan fejlődő tarackjaival az erózióveszélyes talajokon hatásos védelmet biztosít, s a kaszálásra, illetve legeltetésre épülő dombvidéki telepített gyepek fontos alkotóeleme. Nedves, vizenyős körülmények között, hasonlóan jó talajkötő képességű a kalászos hasznosítású zöld pántlikafű. A jó talajvédelem a gyepalkotókon belül a tarackos fűfajok nagy arányát (75 —100%) igényli.

A lejtő gyepesítésében számításba vehető jelentősebb növényfajok főbb adatait az 1 — 12. táblázatban foglaltuk össze.

A gyep védelme a terület használatától függ (felújítás, agrotechnika, takarmányozás).

A gyep törés utáni újratelepítéssel, feltörés nélküli direktvetéssel, illetve felülvetéssel újítható fel. A felújítást a növényállomány kiritkulása (a térbeli talajfedettség 70 — 75%-ra csökkenése) indokolja elsősorban. További szempont lehet a gyep fajösszetételének nem kívánatos irányú változása is. A lejtés mértéke szerint: 25% fölötti lejtésnél már nagyobb biztonsággal alkalmazható a direktvetéses agrotechnika, illetve telepítés.

Az agrotechnikai elemek közül a gyep növekedését serkentő beavatkozásoknak közvetlen talajvédő hatása van:

— a mélylazítás célja a természetes csapadék helyben tartásának fokozása; e beavatkozással javul továbbá a víz-levegő arány a talaj pórusterében, s számottevően fokozódnak a gyökerezés feltételei is;

— a trágyázás, termésnövelő hatása mellett, kedvező irányban változtatja a gyepnövénytársulás összetételét is, s az erőteljesen gyökerező, zárt állomány a talajfelület jobb védelmét is biztosítja (a trágyázás az elérendő terméshez és hasznosításhoz igazodjék);

— a zárt növényállomány szinten tartását szolgálják az ápolási munkák (a talajfelszín lazítása, a vegyszeres gyomirtás stb.).

A termő gyepek létesítésének elsődleges célja a nagy tömegtakarmány- termés előállítása. A zárt, sűrű növényállományú gyep a nagy termés és egyben a biztonságos talajvédelem hordozója is.

A gyep használatának legeltetési összefüggéseivel az I —1.2.3.2. rész foglalkozik.

Feltétlen gyepterületeken legegyszerűbb a gyepre alapozott szarvasmarha-, illetve juhtenyésztés. A 9 —10 hónapos, illetve a legelő leghosszabb idejű legeltetéssel és erre a célra alkalmas húsmarhafajtákkal (hereford, hereford magyar

71