Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai
I.2.3.3. A talajhasználat Az erdő és a gyep jó talajvédő hatásával szemben a szántóföldi területek használata (az évről évre megújuló és változó növénytermesztési tevékenység) fokozza a talajpusztulást. A termelés igényeit szolgáló agrotechnika és a lejtős területen folyó közlekedés tág lehetőségét adja az erózió kialakulásának, illetve továbbfej lődésének. A talaj szántóföldi célú használatával rendkívül nagymértékben befolyásolható a talaj pusztulása. E tekintetben az agrotechnikai beavatkozások közül a talajművelés emelkedik ki. A környezet védelmét figyelmen kívül hagyó talajmunkák az eróziós károk jelentős növekedéséhez vezetnek. A talaj vízbefogadó és vízáteresztő képességének fokozását figyelmen kívül hagyó művelési hibák a következők: — lejtő irányú munkavégzés, — a szántás mint alapvető eljárás talajvédelmi követelményeinek be nem tartása (barázdaszeletek forgatása, mélység, a tábla szegése, a szántás kizárólagos alkalmazása stb.), — mélyművelés (főként mélylazítás) kiiktatása a talajművelés rendszeréből, — a talajfelszín túlságosan simára művelése, — nemkívánatos talajnedvesség-tartalom melletti munka. Eróziós forrássá válhatnak az agrotechnika más elemei is, ha a domborzati sajátosságokat figyelmen kívül hagyják. A lejtő irányban folyó bármilyen felületi munka (trágyázás, növényvédelem, betakarítás, szállítás) a talajpusztulást növelő tényezővé válhat. A domb-völgy irányú gépi munka nyomán a barázdás erózió az egész táblára kiterjedhet. A barázdás erózió megjelenésével kell számolni a lejtős területen rossz irányban, illetve rossz módszerrel kialakított dűlőutakon is. A barázdás, majd az árkos erózió hatásaként alkalmatlanná vált földutak helyett az üzemi szállítás, közlekedés a táblán, egyre beljebb — vándorló utakat képezve — folyik, s ez további, közvetlen eróziót növelő forrássá válik. 1.3. Az erózió által okozott károk A talajpusztulás következtében keletkező károk a lejtős területeken (domboldalak) és a kis esésű völgyfenéki területeken észlelhetők. A domboldalakon a károk a következők lehetnek: — a talajlehordás, — a szervesanyag- (humusz-), illetve tápanyagtartalom csökkenése, — a csapadékvíz lefolyása, — a termés csökkenése. A völgyfenéki károk elsősorban a feliszapolódásból eredő károk. 43
