Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai
A legszembetűnőbb eróziós kár a termőtalaj lehordása. Ennek következtében a talaj az alapkőzetig lepusztulhat, és így terméketlen kopárok alakulnak ki. A lehordott talaj mennyisége a körülményektől függően eltérő lehet. 1 mm talajréteg lemosódása 14 t/ha talajtömegnek felel meg. Hazai viszonyok között az évenként átlagosan lepusztuló talajréteg mm vastagsága (tömege) a következők szerint alakul: — erősen erodált területen 8 mm (112 t/ha), — közepesen erodált területen 5 mm (70 t/ha), — gyengén erodált területen 3 mm (42 t/ha). Ezek átlagos értékek, melyeknél egy-egy szélsőséges mennyiségű, illetve intenzitású csapadék hatására lényegesen nagyobb mértékű lehet a talaj lehordása. így pl. 1954-ben Körtvélyesen egy 50 perc időtartamú 1 mm/min intenzitású csapadék hatására 17 —24%-os lejtőn 485 — 540 t/ha talaj mosódott le. Felsőpetényben 1962-ben két nap alatt barna erdőtalajra lehullott 108 mm mennyiségű eső hatására 15%-os lejtőn 640 t/ha talaj mosódott le. Az évenként lepusztuló talaj mennyisége a Wischmeier- Smith-féle talaj- veszteség-becslési egyenlettel határozható meg (1 — 1.4. fejezet). Horváth és ErŐdi (1969) vizsgálatai szerint hazánkban az évenként lepusztuló talaj térfogata 50 millió m3-re tehető. Jelentős a lemosódó talajjal eltávozó humusz, illetve makro- és mikrotáp- anyagok mennyisége. Az 1 mm lemosódó talaj átlagosan 250 kg humusznak, illetve 90 kg pétisónak, 165 kg szuperfoszfátnak, valamint 130 kg kálisónak megfelelő N-, P- és /C-tápanyagot tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az eróziófokozattól függően területegységenként átlagosan 1—2. táblázatban közölt humusz-, illetve tápanyagveszteség következik be. Emellett jelentős mennyiségű mikro- tápanyag is eltávozik a lepusztuló talajjal. 1 — 2. táblázat. Az átlagos tápanyagveszteség területegységenként különböző eróziófokozatok esetén Az eróziófokozat a területen Az átlagos tápanyagveszteség, kg/ha humusz pétisó (N) 40%-os szuperfoszfát (P) 17,5%-os kálisó (K) 40%-os Erősen erodált 2000 720 1320 1340 Közepesen erodált 1250 450 825 650 Gyengén erodált 750 270 495 390 A vízveszteség a lefolyást növelő tényezők hatásának összegződéseként következik be. A terep nagy esése már önmagában jelentős a lefolyás szempontjából. A lefolyást és így a lefolyási tényező növekedését okozza a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak kedvezőtlen irányú változása, a növényzet (érde44
