Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai

aránya. így azután a még mindig alkalmazott tarvágások, az erdőtüzek, a hónyomás és a széldöntés miatt a lejtős területű erdőkben is előfordulnak eróziós károk. Ezért az erdő talajvédő hatása ellenére sok helyütt gondoskodnunk kell a lejtős területű erdők talajvédelméről is, éppen talajvédő szerepük további csökkenésének megakadályozására.

I.2.3.2. A legeltetés

A kiegyenlített, sűrű növényállományú gyep biztonságos védelmet nyújt a lejtős területen. A gyep ilyen egyértelmű védőhatása a használat során bekövetkező térbeli, illetve időszakos károsodás következtében jelentős mértékben csökken. A gyepprodukció felhasználása folyamán a következő tényezők befolyásolják az eróziót:

— a kaszálással, illetve legeltetéssel történő hasznosítás,

— a gyep ápoltsága,

— a legeltetés módja.

A legeltetés, a kaszáláshoz viszonyítva, nagyobb veszélyforrást jelent az erózió kialakulásában. Ha megfelelő irányban és talajnedvesség-tartalom mellett folyik a gépi betakarítás, a talajvédelem követelményei betarthatók.

Az ápolt gyep zárt növényállománya közvetlen erózióvédelmet lát el. A foltosán kipusztult gyepállomány pótlása, a gyepalkotók helyes arányának folyamatos fenntartása, a trágyázás, a felületi ápolási munkák együtt alakítják ki a gyep jó talajvédő képességét.

A gyepterületeken a legeltetés módja tekinthető az eróziót befolyásoló döntő tényezőnek. Az ésszerűtlen legeltetés, a gyepterület relatív túlterhelése, ösz- szességében a túlzott legeltetés hatásaként megbomlik az egységes gyepnövénytakaró, a csapadék a fedetlen talajt közvetlenül rombolja, s fokozatosan kialakulnak az erózió különböző formái. A helytelen legeltetéssel előidézett gyepállomány-ritkulást több tényező együttes, folyamatos és egymásra épülő hatása váltja ki, melyek közül a fontosabbak:

— nincs összhangban a gyep hozama a legeltetett állatállomány számával,

— legeltetéskor a talaj erősen tömörödik (főleg nedves talajon),

— gyakori a gyepnövedék tövig lerágatása,

— helytelenül alakítják ki az állatfelhajtó utakat (vagy elhanyagoltak).

E problémák különösen nagy (25%-nál nagyobb) lejtésű területek legeltetése folyamán halmozódnak. A talajpusztulást eltérő módon befolyásolják a legelő állatállomány faji sajátosságai:

— a szarvasmarha legeltetésekor a gyep túllegeltetése elkerülhető, viszonylag kismértékű a talaj tömörítése és a visszamaradó magas tarló elfogadható védelmet nyújt,

— a juh legeltetése a talaj erősebb tömörítésével, a gyep tövig lerágásával jár, s a túllegeltetés gyakran előfordul, amelynek következtében jelentősen nő a terület erózióérzékenysége.

42