Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

1—59. ábra. A hulláin alakú sánc jellemzői (Kund, 1941)

a sánc lehet duzzasztott vízszintű is. A sáncárok azonban ez esetben is rendelkezik valamilyen vízelvezetési lehetőséggel.

A mezőgazdasági művelés szerint a sáncok lehetnek átművelhetők és nem átművelhetők. Az átművelhetóséget meghatározza:

— a sáncrézsű hajtása; ne haladja meg a 25%-ot,

— a betakarítógép; ne hagyjon 5 cm-nél nagyobb tarlót.

A hagyományos Kund-fcle sánc 4 — 5% lejtóhajlásig építhető meg a szokásos 0,4 m-es sáncmagassággal, ennél meredekebb felét cserjésíteni is lehet. Az ilyen sánc talajvédelmi és a természetes élővilág megvédése szempontjából is nagyon kedvező. A nem átművelhető teraszsáncok típusai az 1—60. ábrán láthatók.

2.3.4.2. A sáncok tervezése

A sáncokat rendszerint nagyobb felületű művelési egységek kialakításával együtt építik. Esetenként azonban a sáncolás kisebb helyi talajvédelmi problémák megoldására is hatékonyan alkalmazható.

A lefolyó csapadék útjának megszakítására, s így a víz energiájának csökkentésére szolgálnak az övsáncok. Ilyen megoldások láthatók az 1 — 61. ábrán.

Vízmosás elfajulásának megállítására javasoltak a duzzasztott vízszintes és a lejtős sáncok. Ezek alkalmazását mutatja az 1 — 62. ábra.

136