Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
Talajvédelmi munkák megtervezéséhez legmegfelelőbbek az 1:4000 — 1:10 000 méretarányú mérőkamarás légifénykép-párok. Ezek sztereofotogrammetriai kiértékelésével pontosan térképezhető például a vízmosások hossza, helye, mélysége. A fénykép-párok lehetőséget adnak a különféle létesítmények (utak, vízlevezetők, teraszok) térbeli tervezésére, illetve a megtervezett létesítmények tájesztétikai értékelésére is. Talajtani szakvélemény. A szakvélemény készítéséhez a tervező a felvételező talajtani szakértővel közösen a szintvonalas térkép segítségével a tervezési terület eltérő magassági részein talajszelvényeket jelöl ki. Egy-egy talajszelvénnyel jellemezhető terület általában 6 — 10 ha, inhomogén terület esetén 2 — 3 ha. A szelvénysűrűség függ a terület domborzatától is. A szelvény feltárásának mélysége, a feltöltések helyének kivételével, mindenütt meg kell hogy haladja az 1,5 m mélységet, általában 3 —5 m között változzék. A talajtani szakvélemény a helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján adatokat szolgáltat a talajvédelmi műszaki létesítmények tervezéséhez. Talajmechanikai szakvélemény. Nagyobb összefüggő területek esetén (50 ha felett) teraszolás céljára külön talajmechanikai szakvélemény készítése szükséges. A vizsgálatok célja meghatározni a talaj mechanikai tulajdonságait, a nyesési helyekről kikerülő talaj várható lazulását, a beépítés utáni ülepedés mértékét. Egyes tapasztalatok szerint a nyesés következtében előálló talajlazulás, illetve az ezt kifejező KL lazulási tényező a fizikai talajféleség függvényében a következő: homoktalajoknál 0—5%, azaz KL = 1,00 —1,05, vályogtalajoknál 10—20%, azaz KL = 1,10 — 1,20, agyagos vályogtalajoknál 15 — 20%, azaz KL = 1,15 — 1,20, vályogos agyagtalajoknál 20 — 25%, azaz KL = 1,20 — 1,25, nehéz agyagtalajoknál 25 — 30%, azaz = 1,25 —1,30. A talajmechanikai szakvéleménynek nemcsak a lazulást, de néhány esetben a tömörödést is figyelembe kell vennie. Kedvezőtlen nedvességtartalom mellett, nagy kerék- (talp-) nyomású munkagépekkel végzett tereprendezés esetén a felszín 8 — 10 cm-t is tömörödhet. A talajmechanikai szakvélemény alapján lehet előírni, hogy a tereprendezés milyen nedvességtartalom esetén végezhető el. Vízrajzi és hidrológiai adatok. A talajvédelem műszaki létesítményeinek kiemelkedő fontosságú eleme a vízelvezető rendszer. Az elvezetőhálózat vízszintes és függőleges vonalvezetése, méretei, műtárgyai és tartozékai a hidrológiai jellemzők függvényében határozható meg. Ezen adatokat a tervező maga határozza meg vagy szakvélemény formájában beszerzi. A dombvidéki vízrendezési létesítmények főbb hidrológiai adatigényére vonatkozóan az „Országos Vízgazdálkodási Szabályzat" előírja, hogy a vízfolyásokat az elöntéssel veszélyeztetett terület gazdasági értékének a figyelembevételével — a települések belterületén és a különleges gazdasági jelentőségű létesítmények környezetében 1—3%-os, — egyéb területen pedig a 10—33%-os előfordulási valószínűségű vízhozamra kell méretezni. Bukó, fenéklépcső, fenékgát és surrantó szelvénye a mederre előírt, de legalább 3%-os előfordulási valószínűségi árvízi hozamra kell méretezni. A keresztirányú vízmosáskötő művet 1%-os előfordulási valószínűségű árvízi hozam vezetésére kell méretezni. A szabályzat explicit formában csak tetőző hozam jellemző értékeire utal. Általánosnak mondható az a vélemény, hogy 123
