Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

bangita (Viburnum lantana), galagonyafajok (Crataegus), szirti gyöngyvessző vagy bajnóca (Spiraea media), pukkantó dudafürt (Colutea arborescens), mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata), orgona (Syringa vulgaris), vadrózsa vagy csipkerózsa (Rosa canina), bokorszedrek (Rubus fruticosus, Rubus procerus, stb.), ezüstfa vagy olajfűz (Eleagnus angustifolia), veresgyűrűsom (Cornus sanguinea), fekete bodza (Sambucus nigra);

— némileg kedvezőbb körülmények között kései meggy (Padus serotina), közönséges mogyoró (Corylus avellana), vesszős fagyai (Ligustrum vulgare), ükörkelonc (Lonicera xylosteum), tatárlonc (Lonicera tatarica), sóskaborbolya (Berberis vulgaris).

— A rendezett vízmosások rézsűinek megkötésére veresgyűrűsom (Cornus sanguinea), fekete bodza (Sambucus nigra), hóbogyó (Symphoricarpus albus), hangabarack (Amygdalus nana).

A cserjesávok néhány kétségtelen hátrányuk (gyomfertőzési gócok, kártevők búvóhelye, a mögöttük felhalmozódott hó kései olvadása) ellenére az erdősávokban, az erdőszegélyek lezárására nélkülözhetetlenek.

2.2.2.5. Egyéb véderdők kialakítása

Itt tárgyaljuk az erdő jellegű — összefüggő és kisebb facsoportszerű — telepítéseket, akár új területen, akár felújításként kell azokat megvalósítani.

Összefüggően, erdő jellegűen kell fásítani minden olyan területet, amely a következő feltételeknek eleget tesz.

— Gazdaságosan és tartósan mezőgazdaságilag nem művelhető (az eróziós kimosásokkal, árkokkal, vízmosásokkal erősen szabdalt olyan területeken, amelyek tereprendezéssel sem tehetők alkalmassá mezőgazdasági művelésre; sekély termőrétegűek, vízgazdálkodásuk rossz, tápanyagban szegények). Ide sorolhatók a gyepgazdálkodással, gyümölcs- vagy szőlőtermesztéssel eredményesen nem hasznosítható területek is.

— 25%-nál meredekebb lejtőket, amelyek gépekkel igen nehezen, rendszeresen pedig csak gazdaságtalanul művelhetők — különösen az olyan rossz vízbefogadó képességű talajokon, ahol az erózió megakadályozása erdősítés után is csak különféle létesítmények (vízfelfogó, -elosztó, -beszivárogtató és -levezető rendszerek) kiépítésével lehetséges.

— Kisebb területű, szórvány vagy fás területek közé beékelt gyenge ter- mékenységű és a meleg déli lejtőkön, erősen erodált talajon fekvő gyepeket, továbbá a sziklagyepeket és az igen meredek kőtörmelékes felhagyott szőlőket. Ezek egy részén már karsztbokorerdők, kedvezőbb esetben molyhos cserestölgyesek, cseres kocsánytalan tölgyesek természetes kialakulása is megindult (Péti, 1984).

— Egyéb parlagterületek (például olyanok, amelyek a korábbi erdők kiirtása után a terület szántóként, legelőként történő hasznosítása, majd felhagyása következtében keletkeztek).

117