Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

Talaj -előkészítési munkák. Lejtős területen ma még sok helyen talaj-előkészítés nélkül kézzel ültetnek. Ez nagy élőmunka-ráfordítása miatt a jövőben csak igen meredek, még hordozható géppel sem járható, köves sziklás kopáron alkalmazható. Talajvédelmi okokból is törekedni kell a részleges talaj-előkészítésre. Padkák, teraszok kialakításával, tányérozással kell csökkenteni a csapadék lefolyását, elősegíteni a talaj jobb vízbefogadó képességét.

A talaj-előkészítési módok kiválasztása elsősorban a lejtőkategóriáktól, domborzati viszonyoktól függ:

12—17% között — pásztás talaj-előkészítés,

17 — 25% között — teraszos talaj-előkészítés, padkaszélesség 320 cm,

25 — 47% között — széles padkás talaj-előkészítés 120—160 cm széles padkával, lánctalpas kistraktorral (Vilcsek-féle),

47 — 77% között — keskeny padkás kézi talaj-előkészítés (60 — 80 cm széles),

77% felett — ugrópadkás talaj-előkészítés, tányérozás, köves kopárokon árkos talaj-előkészítés.

Dombvidéken a tuskózás még olyan lejtésben sem megengedett, ahol az önjáró erőgépek még üzemeltethetők, mert a terület roncsolása az erózió kiinduló forrása. A vágásterületeken vagy a felújításra váró, bokros fás területeken az erdősítés tuskózás nélkül is gépesíthető egymástól 220 — 250 cm-re 60 — 70 cm szélességű pászták kialakításával. Ezek 60 —100 cm mélységig is megművel- hetők az Em-tipusú mélylazítóval, láncos pásztatisztító, lengőkéses tisztítógép, tárcsás és vegyszeres gyomirtás összekapcsolásával. Az adott méretű pászták- ban gépi ültetés végezhető, a pászták közti területen levő vágáshulladék, cserjék, fák a lehulló csapadék károsításmentes levezetését, beszivárogtatását segítik.

A padkák, teraszok kialakításának is nagy a vízgazdálkodási jelentősége:

— a padkaszélesség növelésével négyzetesen, az ellenesés 5 —15%-os fokozásával pedig egyenes arányban nő a visszatartott vízmennyiség;

— azonos kitűzési hiba (szintvonaltól történő eltérés) mellett, a keresztirányú elgátolások ritkításával a keskenyebb padkáknál előbb lassan, majd rohamosan csökken, a szélesebb padkáknál előbb emelkedik, majd később rohamosan csökken a visszatartható vízmennyiség;

— a kitűzési hiba növekedésével — azonos elgátolási távolság mellett — a visszatartható vízmennyiség exponenciálisan csökken (a kitűzési hiba nem haladhatja meg a 8%-ot);

— a padkákat a szélességtől függetlenül folyamatosan kell készíteni, s az elgátolások (megszakítások) távolsága 0,6 —0,8 m szélességnél legfeljebb 4 m, 1,2 —1,6 m szélességnél 16-20 m, efölött pedig 24-30 m lehet.

ÉRTI vizsgálatok szerint (Bondor, 1978) a leírtak figyelembevételével kivitelezett padkázás esetén a lejtőn visszatartható vízmennyiség mm-ben a következő.

Keskeny padkák esetén:

0,6 m széles, hagyományos 8,6,

0,8 m széles, hagyományos 16,7,

0,6 m széles, megszakított 123,3,

0,8 m széles, megszakított 175,6.

Széles padka — keskeny terasz (megszakításokkal):

1,2 m széles 222,2,

118