Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

A vízmosásokat a forgalomtól lehetőleg kerítéssel el kell zárni. A vízmosások közti területek talajelőkészítési módjait és a telepítésre alkalmazható fajokat a következőkben ismertetjük.

2.2.2.2. Rontott fás területek felújítása

A domb- és hegyvidéken több olyan erdő vagy egyéb fával beültetett terület található, melyek a helytelen kezelés és a meliorációs feladatok elmulasztása miatt nem képesek hatékonyan teljesíteni talajvédő feladatukat. Főként a meredek lejtőkön, az erdőkben és alattuk is létrejöhetnek eróziós károkat előidéző vízmozgások, különösen a vizet rosszul befogadó kőzeten, talajtípusokon. Sok helyen a felhagyott szántókon, legelőkön, szőlőkben megindult erdőfejlődés különböző minőségű faállományokat hozott létre. Ezekben a fásodott és üres foltok, sokszor még élő vízmosások között, váltakozva találhatók. Talajvédő hatásuk sem kielégítő gyakran az erdő túlritkítása, a záródásnak, a talaj beárnyékolásának a megbontása miatt. Ezt általában a túlzásba vitt fahasználattal idézik elő, holott ezeknek az erdőknek nem a faanyagtermelés, hanem messzemenően a talajvédelem (és a talajjavítás) az elsődleges feladatuk.

A talajvédő erdők záródása egyébként sem mindig teljes, ugyanis a talajhibák jellege és mértéke, továbbá a termőréteg lepusztultságának foka mélységben és horizontálisan is rendszerint mozaikszerűen változik. Ennek megfelelően a fák növekedésében, sőt egyáltalán a megmaradásuk lehetőségében is nagy eltérések vannak. Különösen szembetűnővé válnak ezek az erdőtelepítés korosbodásával. A túlságosan sekély talajfoltokon a fák előbb-utóbb ki is pusztulnak.

Bizonyított tény, hogy minél sekélyebb valamely talaj, a kor növekedésével annál kevesebb faegyed találja meg ott az életfeltételeit. Ennek az a magyarázata, hogy a gyökérzet a mélységi növekedésének korlátozottsága miatt oldalirányban terjeszkedik erőteljesen, egyre nagyobb távolságra. Emiatt itt a fák a koronaátmérőjüket jóval meghaladó gyökérnövő teret igényelhetnek, és nem ritka eset, hogy a hiányos koronazáródás ellenére a talajban teljes a gyökérzáródás. A következmény az erdő hézagos, ligetes alakulása, amelyet semmilyen kezelési móddal, a hézagok esetleges újraültetésével sem tudunk megszüntetni. A záródás hiánya ellenére ezek az erdők is megfelelnek talajjavító rendeltetésüknek, hiszen itt is érvényesül a gyökérzetnek a talajszerkezetet fellazító hatása, keletkezik avar, itt is sajátos mikroklíma alakul ki. Igaz, a talaj teljes beárnyékoltságának a hiányában kétségtelenül mind az avar, mind a mikroklíma hatékonysága kisebb, mint a zárt erdőkben. Ezekben a ligetes erdőkben kisebb-nagyobb gyepes felületek alakulnak ki, amelyek látszólag jó legeltetési lehetőségeket kínálnak. Viszont éppen az amúgy is fokozottan kedvezőtlen természeti adottságuk miatt a ligetes erdőkben a legeltetést tiltani kell.

A véderdőkben, fásításokban az „élő" vízmosások megkötésén kívül sokszor szükség van vízfelfogó és vízelosztó műszaki létesítményekre (sáncok, víz112