Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
A fenékgát alá, a meder teljes szélességében, legalább 20 cm vastag rő- zseterítéket kell elhelyezni. Ez olyan hosszú legyen, hogy a fenékgáton mindkét irányban 1,0—1,5 m-rel túlnyúljon. A rőzseteríték végét a hegy felőli oldalon a meder szintjéig kell a talajba süllyeszteni. Ez a rőzseteríték a fenékgátat védi a kimosástól. A fenékgátak magassága általában 60 — 100 cm. A fenékgátakat olyan távolságban készítik egymástól, hogy az egyiknek a talpa a másiknak a koronájával egy magasságba essék. A lépcsős élő rőzseművek építéséhez kihajtásképes fűzanyagot lehet használni. A kihajtott fűzanyag jóval hatékonyabb, mint a holt rőzse vagy vessző. A gyepes vízelvezetőket 10 —17%-os eséssel, lapos parabola (csésze) keresztszelvénnyel alakítják ki ellenálló és karbantartott gyeptakaróval. Ajánlott méretek: 2,5 —3,0 m szélesség, 0,2—0,3 m mélység. A szivárgókat trapézszelvénnyel, 0,5 — 1% eséssel, 0,4 —0,7 m mélységgel készítik, megtöltve kővel, rőzsével, illetve földdel. A felsoroltak együttes betartásával, illetve idejében való alkalmazásával hatékonyan lehet védekezni az erózió ellen. Ha a vízmosás nagysága a leírtaknál erősebb fenék-, illetve hordalékfogó gátak építését kívánja, akkor azok tervezése és kivitelezése már a vízépítési munkák körébe tartozik, A vízmosások feje rendszerint a lejtő lábazati, laposabb részén van. Jelentékeny mennyiségű víz vonul le bennük. Állandó növekedésükkel kell számolni, ezért a víz összefutását a_felette levő szakaszon meg kell akadályozni. A kisebb vízmosások lapos szakaszain kialakult szélesebb, kezdődő vagy nem mély vízmosás fejeit elegendő a folyásra merőlegesen sűrűn egymás mögött elhelyezett gyeptéglaszőnyegekkel vagy -sávokkal védeni a további kimosás ellen. Kiterjedtebb, mélyebb vízmosások fejének rendezése már fásítást igényel. A vízmosás feje, illetve a terelőárok felett általában egy —másfélszeres famagasságnak megfelelő, 10-15 m széles erdősávot telepítünk. Ennek felső szegélyére 3 — 6 sorban cserjéket ültetünk. A vízmosások tengelyével párhuzamos peremén általában lényegesen kevesebb vagy alig van lefolyó víz. Ennek szétszórása nem mindig szükséges, de nem is mindig lehetséges. A fásítás tervszerűen követi a perem vonalát. Ezt két részre kell osztani, a vízmosás felőli és az attól távolabbi részre. A nyugalmi rézsű olyan lejtésű, amely mellett az adott talaj nyugalomban van. Ez talajnemenként változó, de gyakorlatilag 1:1 értékűnek vehetjük. A nyugalmi rézsűn belüli peremrészek leomlására mindig számíthatunk. Terhelni ezért nem szabad, jó talajkötő, jól sarjadó cserjékkel kell beültetni. Ezek fokozzák a talaj védelmét, de a megcsúszott, beomlott rézsűn is életben maradhatnak és szétterjednek. E cserjés peremsávhoz csatlakozóan, tehát mindig a nyugalmi rézsű vonalán kívül, kell elhelyezni a víznyelő erdőpásztát, erdősávot úgy, hogy a fák 110
